A tárlat képanyagát Milos Dohnány több tematikus sorozatából válogatta ki a kurátor. A falra került fotográfiák középpontjában az urbánus élet és a modern pozsonyi építészet egymásba fonódása és az 1930-as és 1940-es évek Pozsonya áll. Milos Dohnány a modern fényképészet egyik vezető alakjának számított korában, mint az új technológiák rajongója, pedagógus, esszéista, a fotográfia első szlovákiai kritikusa és teoretikusa. Rövid, ellenben termékeny életet élt. 1904-ben született, elemi iskoláit és a gimnázium első éveit Ausztriában végezte, mivel édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák vasútjainál dolgozott mérnökként. 1919-ben, Csehszlovákia megalakulása után családja Pozsonyba költözött, ahol Dohnány a Csehszlovák Államvasutak Szakközépiskoláját végezte el Olmützben. Ezután, 1923-tól élete végéig a vasútnál teljesített szolgálatot. Fényképei 1924-től jelentek meg szlovák és cseh folyóiratokban. Az 1930-as évek elején tagja lett a neves pozsonyi Amatőr Fotográfusok Szövetségének. 1931 és 1933 között megalapította és vezette a Vesna folyóirat amatőr fotográfusoknak szóló tanácsadó rovatát, ahol a modern fotográfiáról szóló programadó írásait publikálta. Ezeken
érződik Moholy-Nagy László médiumelméleti szövegeinek hatása.
Az 1932 és 1933 között a pozsonyi Művészeti és Iparművészeti Iskola fotográfiai tanszékén tanult, amelyet Jaromír Funke, az avantgárd fotográfia egyik úttörője vezetett. Miután végzett, maga is vezetett amatőr fotográfusoknak szóló kurzusokat az Amatőr Fotográfusok Szövetségében. 1941-től a Krásy Slovenska című folyóirat külsős szerkesztőjeként dolgozott. 1944 októberében, Pozsonyban halt meg autóbalesetben. Miként Silvia L. Cúzyová fogalmazott: a megváltozó politikai helyzet eredményeként fotográfiáit csak az 1960-as években fedezték fel újra.
A viszonosság jegyében, a pozsonyi fénykép hónapján szervezett Munkácsi Márton (Martin Munkácsi néven vált világhírűvé)-tárlatért cserében hozták el a Mai Manó Házba Milos Dohnány munkáit.
– Erősen törtük a fejünket, kit válasszunk – vallotta be Silvia L. Cúzyová, kiemelve, hogy országuk sosem volt kulturális középpont, ám mindig igyekezett lépést tartani azokkal a centrumokkal, amelyekkel kapcsolatban állt.
Lelkes amatőrök ültették át a külföldön tapasztaltakat szlovák környezetbe
– magyarázta a kurátor, s hozzáfűzte: az első Szlovák Köztársaság idején Dohnány volt az a fiatalember, aki olvasta Moholy-Nagy László műveit, aki ismerte a nagyszerű cseh avantgárd fotográfust, Jaromír Funke-t.
Milos Dohnány két évtizeden keresztül intenzíven fotózott mindent, amit maga körül látott. Képein jól láthatóan érvényesül avantgárd látásmódja és a korában modernnek számító fotográfiai eljárások. A felvételek őrzik Pozsony azon zugait, amelyek már nem léteznek, mellettük derűlátást, optimizmust sugárzó fiatalemberek portréit. S falakon a művész csendéletei, amik azért fontosak, tudniillik a műfaj az avantgárd egyik fő megnyilvánulási terepének számított. A tárlat bemutatja a város és a vidék kapcsolatát. Ez utóbbi jellemezte a szlovák mindennapokat, amelyeket életképein örökített meg a fotográfus. Jellemző felvétel, amin egy autó visszapillantójának nikkelezett házán tükröződik a falu főutcája, azaz a városi élet egyik jelképén a vidéki valóság.
A március 12-ig látogatható tárlat a Budapesti Szlovák Intézettel és a Fotográfia Közép-európai Házával együttműködésben jött létre.
Borítókép: Jelenet a kiállításból (Fotó: Kurucz Árpád)
