Nem kizárólag a kiállított műtárgyak, de az installáció szintén Bukta Imre szülő- és lakhelyét, Mezőszemerét idézi a látogatók elé. Gulyás Gábor kurátor minden zugban egy-egy falusi részletet rendezett be, a bejáratnál a művész otthoni kertkapuja fogad.

A falusi gyermekkor
A Rákosi-korszakban, amikor 1952-ben az alkotó meglátta a napvilágot, faluhelyen mindenki otthon született, így ő maga is, nem messze a Rima pataktól, amely mára már szürke vizet szállít a Tisza-tóba. E patak mentén osztották fel a gyerekek – köztük a Felvidékről származó Bukták, mert sokan éltek a faluban – „vadászterületüket”. Akkoriban a kis Imre nem mutatott kiemelkedő rajzkészséget, azonban szívesen másolta Az én múzeumom sorozatban megjelent híres magyar festményeket – amely szárnypróbálgatásokat a mai napig őriz. Otthoni hobbiját nem ismerve, általános iskolai tanárai nem irányították a képzőművészeti gimnáziumba, helyette fémesztergályosként érettségizett Egerben. Egyik szakközépiskolai szakoktatója megkérte, fesse meg, amint az esztergapad mellett áll. Irodalomtanára pedig megvásárolta egyik munkáját. Első eladásából megvette első „eredeti farmerjét”, amit Jugoszláviából csempésztek Magyarországra.
Megpróbálkozott a képzőművészeti szakkörrel, ahol azt mondták: még tanulnia kell, mire közölte: azért jöttem. A főiskolán első felvételijén elutasították, kellő képzettség híján. Megfogadta: többet nem lépi át az intézmény kapuját. Az önképzés útjára lépett, amelyben a szomszéd faluban élő Bernáth(y) Sándor segítette. Ő hétvégente mezőkövesdi matyóbálokon muzsikált, ahol a Creedence és a Zeppelin zenéjétől kísérve mindig kitört a verekedés. Bernáth(y)-nal kunyhót építettek a Tisza-partján, és festették, amit láttak.
Az akkor létező szocializmusban kötelező volt a sorkatonai szolgálat. Bukta Imre önként jelentkezett, hogy minél előbb letudja a kétéves szolgálatot. Önkéntessége miatt a besorozott bajtársak nem kímélték. Szerencséjére
a kultúros tiszt mellé került, aki megbízta fesse le az ’56-os hősöket, értsd karhatalmistákat, ÁVÓ-sokat.
Az ekkor szerzett portréfestészeti gyakorlat mellett, a honvédségi szakkörökben megismerkedett a fotózással, filmezéssel.