Ebben az áldatlan állapotban mindenki boldogtalan
Cristian Mungiu nagyon pontosan bemutatja azt az R.M.N. című legújabb filmjében, hogyan fordul egy falu a bevándorlók ellen. Ha ugyanis a bevándorlók nem fogadnák el a megalázóan alacsony fizetéseket, akkor lenne esélyük a falubelieknek is, hogy tisztességes fizetéseket harcoljanak ki. És akkor nem kellene távol munkát vállalniuk, akkor maradhatnának a családjuk közelében, és sokkal kevesebb lenne a válás is. Így viszont, mivel az egyszerű emberek kevésbé tudják megfogalmazni azt, hogy mi a valós probléma, de azt pontosan tudják, hogy minden bajuk forrása a megalázóan olcsó rabszolgamunkások importálása vagy másként a bevándorlás, ezért azok ellen fordulnak, akik éppen olyan szerencsétlenek, mint ők. Ha pedig megjelenik a gyűlölet, egészen szürreális szintig elmehet, ha nincsen, aki lecsendesítse a kedélyeket. A néző pedig, amikor kijön a moziból, egyszerűen nem érti, hogyan juthatott el a modern kori társadalmunk egy olyan embertelen helyzetet kreáló állapotba, ahol azt sulykolják a „haladó” gondolkodók, hogy csak a bevándorlás oldja meg bajainkat, miközben azt látjuk, hogy az emberek nem akarnak bevándorlók lenni, mert gyűlölik, hogy távol a családjuktól egy olyan országban kell dolgozniuk, aminek jó, ha a nevét ki tudják ejteni. És mindegy, hogy Németországban dolgozó erdélyi magyar bevándorlókról van szó vagy Srí Lankából Erdélybe érkezőkről. Ebben az áldatlan állapotban mindenki boldogtalan.
Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: Cirko Film)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!