Itthon van Amerika – történet egy elfelejtett szeretőről

Tizenegyedikként a sorban új szólólemezzel jelentkezett Varga Miklós. A korábbi, kézzel fogható fizikai kiadványokat felváltotta a mai kor elvárásainak megfelelő virtuális formátum, ám a tartalom teljes mértékig leképezi a népszerű énekes-előadóművész munkásságának legnemesebb hagyományait. Főbb jellemzői: slágergyanús, könnyen megjegyezhető, énekelhető dallamok, némileg filozofikus, mindennapjainkról szóló, néhol társadalomkritikus szövegek, ízes gitárszólók, ötletes, elektronikus hangszerelés.

A másik líra, az Elengedés szándékosan maradt a végére. Mondhatnánk: a hetedik te magad légy! Azonban mégsem József Attila, hanem egy kétgyermekes családapa személyes vallomása tisztességben felnevelt két gyermekéről, a maga mögött hagyott húsz esztendő emlékezetes és megható családi élményeiről. Némi keserű felhanggal ugyan, hiszen az időközben felnőtt gyerekek immár saját útjukat akarják járni; s bármilyen fájó is, el kell őket engedni. Szerkezetében, hangszerelésében, himnikusságában hasonló a Ne várd!-hoz; mindkettő a dallamos rock műfajának fényesen csillogó gyöngyszeme. 

Szűcs Norbert neve hangmérnökként (Northsound Stúdió) került szóba, ennél azonban jóval több feladat hárult rá. Nevezetesen az összes dal hangszerelése, a virtuális hangszerek (vonósok fúvósok, billentyűsök) megszólaltatása, kivéve a gitárszólókat, amelyek a zenész-stúdiós szakember hozzáértő kezei alatt nagyon is élőben hasítanak. S, ha mindez kevés lenne, Szűcs nevéhez fűződik még a borítóterv, valamint annak kivitelezése, s nem mellékesen a lemez producelése.

Varga Miklós ars poeticája – e lemez tanúsága szerint is – a haza, a család és a zene szeretete. Ez utóbbival kapcsolatos egyik, keserűségtől sem mentes minapi bejegyzése a közösségi oldalon:

Ma komolyan elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e ezt a műfajt még tovább művelni? Nézem az M2-n az Akvárium Stage Pass című műsort, ahol egy bizonyos Robin Schulz nevű ember a tavalyi Balaton Sound rendezvényen működött közre. Áll fürdőgatyában egy meztelen ember egy diszkópult mögött és gombokat tekerget, nyomogat napszemüvegben, miközben indifferens dalok szólnak egy olyan hangrendszerből, ami egy valódi rockkoncertet is kiszolgálna. Lent több 1000 ember tombolva ugrál rá és fényképezik, filmezik videóra a nagy semmit. Kérdem én: mi ez, hol van a produktum, hol van bármilyen teljesítmény? Mi történt ezzel a világgal?

Miklós! A költői kérdésre az Itthon van Amerika című album az adekvát válasz. A minőségi produkcióra ugyanis mindig van és lesz igény. 

Borítókép: Varga Miklós (Fotó: Facebook)