A produkciós iroda vezetője, Rosta Mária újságírókkal találkozva nemcsak azt vázolta föl, milyen látványos és tartalmas tervekkel készül a Zikkurat a nyolcvanadik esztendeje felé közeledő Szörényi Levente életművének összefoglalására, de azt is elmondta, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a szervezés során.
A kezdeményezés azért is fontos – hangsúlyozta Rosta Mária – , mert miközben nemzedékek óta meghatározó zenei-kulturális élmény Szörényi számos dala, darabja – így például az István, a király, amely a legfontosabb nemzetei zeneműveink egyike lett az elmúlt négy évtizedben –, addig Szörényi Levente nevét egyre kevesebb fiatal ismeri. Maga a zeneszerző ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt, a jubileumi Illés-koncerten egy barátja lelkesen kiabált föl neki a színpadra: „Leviii!” Mire a körülötte álló tinilányok őszinte kíváncsisággal kérdezték:
Melyik a Levi?
Ugyanakkor Szörényi Levente életműve a XX. század magyar zenetörténetének egyik fontos szelete – hangsúlyozta a producerasszony a nyilvánvalót. Páratlan életműve számtalan dalt, köztünk közismert Illés-, Fonográf-slágereket, Koncz Zsuzsa-számot, két rockballadát (Kőműves Kelemen, Fehér Anna), négy rockoperát (Atilla – Isten kardja, István, a király, Veled, Uram, Árpád népe, Atilla), egy sumér szövegekre készült oratóriumot (Fénylő ölednek édes örömében), egy Kun Lászlóról írt zenés történelmi játékot (A kiátkozott), egy beatoratóriumot (Human Rights), egy rajzfilmzenét és egy abból készített zenekari szvitet (Ének a csodaszarvasról), egy Wass Albert-szövegre készített kóruskantátát (Elég volt!), egy himnuszt (Sziklák meghasadnak), valamint több mint húsz filmzenét (például Ezek a fiatalok, Bűbájosok, Eltávozott nap) foglal magába.
Érdemes azzal kiegészíteni az impozáns felsorolást, hogy Szörényi hatása a klasszikus zenétől a táncházmozgalmon át a könnyűzenéig számos ponton kimutatható. Életművének minden szakasza, kezdve az Illés együttessel a népzenei feldolgozásokon alapuló vagy a magyar történelmet bemutató darabokig alapjaiban határozta meg a hazai zenei folyamatokat.
A lenyűgöző munkásságból is kiemelkedik az István, a király, amely negyven évvel ezelőtt, 1983. augusztus 18-án úgy robbant be a magyar kulturális térbe, hogy nem csupán meghatározó élménye lett egy generációnak, de egyenesen létre is hozta a rendszerváltó nemzedéket, első közös katarzis-élményét teremtve meg a kor ifjúságának. A darab azóta sem veszített népszerűségéből, igaz az újabb és újabb rendezések olyan rétegeit hozták elő a műnek, amelyek korábban rejtve maradtak. Természetesen a közönség is másképp látja ma a zenedrámát, mint korábban.
Rosta Mária elmondta, hogy a Budapest Sportarénába nyárra tervezett nagyszabású koncert abban az értelemben is interaktív lesz, hogy a nézőteret bevonják a játékba. Külön lehet jegyet venni a Koppány-táborhoz tartozó széksorokba és külön az Istvánt támogató, az esztergomi díszletek mögötti ülésekre. Az eladások egyébként fej fej mellett haladnak, de érdekes, hogy a közéleti események hatására hol az egyik tábor, hol a másik tesz szert előnyre.
Ám miközben az Arénába szervezett jubileumi előadás stabil lábakon áll, az életműsorozat más eseményei ma még bizonytalanok. Mint kiderült a szervezők kaptak ugyan szóbeli támogatást a kultúrairányítás több szereplőjétől, sokan látják, mennyire fontos a Szörényi-pályakép bemutatása, ám igazi támogatás egyelőre nem sok érkezett.
Nélküle ma nem úgy volnánk magyarok, ahogy vagyunk. Ezért fontos lenne, hogy ebből az identitásformáló zenei életműből a mai fiatalok is töltekezhessenek.
Borítókép: Szörényi Levente raktárkoncert (Fotó: Móricz István /MI)
