A megnyitón szemtanúi lehettünk a csipke születésének, a halasi csipkevarró asszonyok lépésről lépésre szemléltették a cérna átalakulását. A halasi csipke elkészítése roppant aprólékos, időigényes, százszázalékos kézimunka, amely hófehér és leheletfinom cérnával és a szinte láthatatlan tűvel történik. Készítésének titkát csak a beavatottak, a halasi csipkevarrók ismerik. A fiatalabb csipkevarrók az idősebbektől lesik el, tanulják meg az öltések technikáját.
A halasi csipke története
A megnyitó a kiskunhalasi Szilaj Citerazenekar muzsikájával indult, amelynek tagjai többek között kiskunhalasi gyűjtésekből adtak elő népdalokat. V. Németh Zsolt, a magyar életmód és nemzeti értékeink védelméért felelős miniszterelnöki biztos nyitotta meg a kiállítást. A megnyitón elhangzott a halasi csipkének, Magyarország első számú varrott csipkéjének a története is. Hazánkban az 1800-as évek végén fogalmazódott meg az egyedi magyar csipke létrehozásának igénye, amely végül 1902-ben két kivételes iparművész, Markovits Mária és Dékáni Árpád együttműködésének köszönhetően öltött testet. Kiskunhalason született meg ez a népművészetben megmerítkező iparművészeti alkotás. A halasi csipke finomsága egyedülálló, légiesen könnyű, de pehelysúlya dacára egy grammja, mint kiemelték, hétszer többet ér az aranynál.
A halasi csipke hivatalos védjegye 1935 óta a három egymáson keresztbe fektetett hal, amely még a legkisebb csipkében is megtalálható. A csipkék mind a mai napig az évszázados tervek alapján, az eredeti motívumok és öltésminták felhasználásával készülnek. Hazánk első számú varrott csipkéje 2010 óta a magyar szellemi kulturális örökség része, 2014 óta pedig a hungarikumok sorába tartozik. Magyarország kiemelt protokollajándéka, amely divatkiegészítőként, elegáns ruhakreációk díszítőelemeként is megjelenik.