Van, akit már gyermekkorában lenyűgözött a korongozás, van, aki az édesanyjától vagy az édesapjától tanulta a szakma apró trükkjeit, míg más többgenerációs fazekas családba született. Mindannyian az őrségi fazekasság hagyományait viszik tovább, amelyet közelebbről is szemügyre vehetünk, ha ellátogatunk a Pesti Vigadóba.
Többnyire piros, barna és zöld agyagedények, kancsók, tálak, sütőformák, dísztárgyak, de agyagból formázott színes huszárok is sorakoznak a térben, ahol az alkotások mellett részletes képet kapunk az őrségi fazekasságról, amelynek gyökerei a XIV. századig nyúlnak vissza. Egy 1366-ban írt feljegyzésben említették először a Veleméri-völgyben élő gerencséreket. A szláv jövevényszó a magyar nyelvben is ismert mesterséget, fazékkészítőt jelent. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan az itteni fazekasságot számos mediterrán hatás érte. A „balos” korong, a „leckebőrrel” való korongozás, az edények vonalvezetése egyértelműen megkülönbözteti a Kárpát-medence más térségeitől. E jellegzetességet mindmáig büszkén hordozzák munkájukban a helyi mesterek, megőrizve az őrségi fazekasság sajátos ízét.
A tárlat kurátora, a maga is fazekas Albert Attila azonban nem csupán az alkotások bemutatására helyezte a hangsúlyt, hanem az ismeretterjesztésre is, ami által sok mindent megtudhatunk e régi mesterségről.
A fazekasáru készítésével a téli időszakban foglalkoztak a férfiak a földművelés, a háztáji gazdálkodás mellett. A tavaszi munkák megkezdése előtt lovasszekérrel Dél-Zalán keresztül Somogy megyébe hordták az árujukat, amelyeket főleg gabonára cserélték. Ez a kétlaki életmód a XX. század közepéig jellemezte a mindennapokat. Az 1950-es évektől a Magyarszombatfai Kerámiagyár elindulásával megjelent a nagyüzemi cserépáru-termelés is, amely stabil megélhetést biztosított az ott munkát vállaló fazekasoknak és a környékbeli lakosságnak egyaránt. Manapság a fazekasok önálló alkotóként saját műhelyeikben végzik tevékenységüket. A régi gyár területén a MATT Kerámiagyár Kft. kályhacsempegyártással foglalkozik, amelynek különféle színű és méretű darabjait megcsodálhatjuk a kiállításon.
Az edények értékét elsősorban a használhatóság, a formai esztétikum adta, nem a díszítés gazdagsága. Az őrségi edényeket a háztartásokban elsősorban azért kedvelték, mert funkciójuknak tökéletesen megfeleltek.
Ennek a paraszti fazekasságnak a hagyománya mindmáig fennmaradt Magyarszombatfán, ahol több mester él és alkot. Ifjabb Tóth János műhelyét és termékeit például az év minden időszakában láthatják az ide látogatók.
