A magyar lélek formái

A magyar néphagyomány egységét kívánja bemutatni a II. Népművészeti Nemzeti Szalon LélekFormák című kiállítása, amely szombattól július 16-ig látogatható a Műcsarnokban. Tizedik alkalommal rendezi meg a Magyar Művészeti Akadémia és a Műcsarnok a Nemzeti Szalon kiállítást, amivel idén lezárul az építészet–képzőművészet–fotográfia–iparművészet–népművészet második ötéves ciklusa.

Fotó: Walter Péter

Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára a szombati megnyitón köszöntőjében elmondta, hogy a Magyar Művészeti Akadémia 2014 óta biztosítja a feltételeket a Nemzeti Szalon elnevezésű, nagyszabású kiállítássorozat évenkénti megrendezéséhez, amely a vizuális művészeti ágak kortárs hazai eredményeinek és trendjeinek átfogó bemutatására vállalkozik. Kiemelte, hogy az ötéves ciklusokban egymást követő szalonok a bemutatott művészeti területek legfontosabb hazai seregszemléivé váltak, alkalmanként több száz alkotó kiemelkedő műveit mutatva be a szakma és a nagyközönség előtt.

A magyar lélek tükröződik az újragondolt ősi motívumokon.  Fotó: Havran Zoltán

Ősi motívumok, kézműveshagyományok

Ezen a kiállításon újragondolt ősi motívumok és kézműveshagyományok láthatók, a generációkon át öröklődő mesterségbeli fortélyok, kollektív tudás és készségek, ugyanakkor kreatív, egyéni megoldások kölcsönhatása figyelhető meg. Richly Gábor idézte Tamási Áron gondolatát: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Elmondta, hogy a szívünk akkor telik meg a Tamási által emlegetett „nagy és általános meleggel”, a lelkünk pedig „a derűs idő nyugalmával”, ha a globalizáció távlatai, a modernitás villámgyors változásai és a harmadik évezred szokatlan új fogalmai közepette rá-rátalálunk az archetipikusra, az ismerősre, az otthonosra, szűkebb közösségünk nemzedékeken át öröklődő kincseire. – Akadémiánk ebben a perspektívában, ilyen gondolati keretek között igyekszik élő kapcsolatot teremteni múltunk és jelenünk értékei között, hogy erre alapozhassuk nemzeti jövőnket és egyedi kultúránkat a mind bizonytalanabbá váló európai környezetben – összegezte a főtitkár. Köszöntőt mondott továbbá Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója, majd Berecz András ének- és mesemondó, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta meg a kiállítást. .

Kulcsfogalom a hagyományok továbbadása

Vetró Mihály, a kiállítás főkurátora arról beszélt, hogy kiállításukban néphagyományunk egységét szeretnék bemutatni, a tárgyalkotó mesterek munkásságával együtt azt a szellemi és lelki világot, indíttatást, melyből a kézbe simuló tárgyaink kisarjadnak. – Láttatni, hogyan öltenek testet, lesznek tárggyá a lélekformák. Az erős gyökerekből táplálkozó, növekedő, napjainkban is kivirágzó magyar művészetet és azt a szerves gondolkodásmódot, mely az alkotás örömén keresztül túlélni segít – mutatott rá a főkurátor. Vetró Mihály elmondása szerint a népművészet kulcsfogalma a hagyományok továbbadása, erre utal a kiállítás első termének címe is: Örökítés. Mint felidézte, a népi mintakincsek, munkamódszerek évszázadokon át családokon, faluközösségeken belül öröklődtek tovább. Ez a hagyomány azonban mára megszakadt, továbbéltetésük kézművesmesterekre és dinasztiákra maradt, ezeket mutatják be a teremben.

Szerényi Béla társkurátor arra hívta fel a figyelmet, hogy a népművészet a jövőnek is példákat és megoldásokat kínál, többek között a takarékos anyaghasználatból és az újrahasznosításból. Kolozsvári István a „Gyöngyvel leveledzik” mottójú termet bemutatva elmondta, hogy a kortárs képző- és iparművészek népművészet által inspirált munkáiból válogattak, olyan alkotók műveiből, „akik vállaltan a magyar lelket fogalmazzák anyagba”.

Igyártó Gabriella társkurátortól megtudtuk, hogy harminchárom, a népművészet különböző ágát képviselő fiatal alkotó mutatkozik be a következő teremben. Kiemelte, hogy közülük már csak kevesen tanulták családi körben a kézművességet, mégis mindannyian magas szinten művelik azt. Pergő képek címmel a magyar néprajzi filmkészítés remekeiből válogat a tárlat negyedik terme, ahol Rockenbauer Zoltán kurátor beszélt arról, hogy hogy a XX. század robbanásszerű technikai fejlődése néhol meg is szüntette a hagyományos népi kultúrát, az új technikai eszközök ugyanakkor annak megőrzéséhez is hozzájárultak. Tulipán Zsuzsanna kurátor mutatta be A világ tudatosítása című fotókiállítást, amely három fiatal fotográfus egy-egy sorozatából válogat. Mohos Zsófia a nógrádi Rimóc és a délvidéki palóc falu, Kupuszina hagyományait és ünnepeit örökítette meg, a marosvásárhelyi Nagy Botond hagyományos mesterségek művelőiről készített portrésorozatot, a MOME-n végzett Szász-Bányász Anna pedig saját családja gyergyói gazdaságának mindennapjait dokumentálta.

Borítókép: Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára köszöntötte a kiállítás résztvevőit( Fotó: Walter Péter)