Sir David Wilson, a British Museum egykori igazgatója szerint „az a múzeum, amelyik nem gyűjt, halott múzeum”. A Néprajzi Múzeumra azonban nem mondható, hogy ne gyűjtene, hiszen a zárvatartása idején gyűjteménygyarapításba kezdett.
A következetes gyűjteménygyarapítások eredményeként százötven év alatt közel negyedmillió műtárgyat, több millió oldalnyi pótolhatatlan archívumi anyagot, több százezres fotótárat, óriási szakkönyvtárat, érzékeny kollekciókat – viasz fonográfhengereket, tonnányi üvegnegatívot, több ezer hímes tojást – magába foglaló hatalmas gyűjteményt hozott létre a Néprjazi Múzeum
– mondta Kemecsi Lajos, az intézmény főigazgatója a Zárvatermő című időszaki kiállítás pénteki ünnepélyes megnyitóján. Mint rámutatott, a Néprajzi Múzeum az új épületeibe költözés miatt 2018 és 2022 között bezárta kapuit a nagyközönség előtt. Ebben az időszakban nem kívánta gyarapítani sem a műtárgyállományt, sem az archívumot, mivel a hatalmas értéket képviselő gyűjtemény biztonságos átköltöztetésére tervezett koncentrálni. A valóság azonban felülírta előzetes terveiket. A zárvatartás időszakában kihagyhatatlan gyarapítási lehetőségek – kedvező vásárlások, ajándékozások és terepkutatásokhoz kapcsolódó gyűjtések – adódtak. Így a költözési körülmények között is vállalt küldetés gyümölcseként értékes és izgalmas tárgyak és archívumi anyagok kerültek a múzeumba. És mától e szerzeményekből tekinthetnek meg egy válogatást a látogatók.
Minőségi változást is hozott a gyűjteménygyarapítás
Az elmúlt majdnem öt évben történt gyűjteménygyarapodás a Néprajzi Múzeum állományában nemcsak számbeli növekedést, hanem minőségi változást is eredményezett: az új szerzemények különlegesebbé és teljesebbé teszik a múzeum gyűjteményeit
– emelte ki a főigazgató, hozzátéve, két nagy magángyűjteménnyel, az 1361 darabos Román-gyűjteménnyel és a 671 darabos Knopp János-kollekcióval is gazdagodott a múzeum.
Ezután Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes, dalszerző, népzenekutató nyitotta meg a tárlatot, aki beszédében a magyar népzenét és táncházmozgalmat méltatta. Az eseményen részt vett Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár is.
A tárlaton elsőként Döményi Irén fellépőruháit csodálhatjuk meg, aki 1954 és 1957 között az Állami Népi Együttes kórusában énekelt, majd Franciaországba költözött, ahol előadóművészként időről időre önálló produkciókkal lépett fel, amelyeket a férje szervezett. A mellette lévő üvegvitrinben egy bonyhádi „tisztaszoba” részletét láthatjuk, fentebb pedig egy Gombosról származó hímzett falvédő és díszpárnák kaptak helyet, amelyek jól mutatják a helyi hímzésstílust és a paraszti életforma egyre polgárosodó vonásait. De szemügyre vehetjük a Román-gyűjteményből berendezett enteriőrt és Knopp János tárgyait is. Külön szekcióban láthatjuk a népies nyaralóbútorokat Jászágóról és a körösfői bútorokat Péntek György műhelyéből.
Különös hangultatú a kiállítás afrikai részlege, amely Szombati Ilona kongói festménygyűjteményét, valamint a Zimbabwéban és Zambiában végzett terepmunka eredményeit mutatja be.
Bejárva a kiállítást megállapíthatjuk, hogy a vezető kurátorok, Bodnár Katalin és Vida Gabriella a sokszínűségre törekedtek: a XVII. századi céhládától a XVIII-XIX. századi szakrális tárgyakon, bútorokon és kerámiákon át a XX. század végén használt ballagási tarisznyáig terjednek az egyes korszakokat és készítési technikákat reprezentáló darabok. A kiállított tárgyak hűen idézik a padlásokról, pincékből, különböző terepekről a múzeumba került szerzemények sajátos állapotát. Emellett a tárlat bemutatja a Néprajzi Múzeumban folyó gyarapítási gyakorlat módszertanát is, így a kulisszák mögé pillantva megismerhetjük azt a döntési folyamatot, amely minden múzeumi gyarapítás esetében lezajlik, s amely a körül a kérdés körül forog: mitől lesz valami múzeumi tárgy?
A Zárvatermő című időszaki kiállítás december 31-ig várja a látogatókat.
