Madách Imre kétszázadik születésnapja számos kulturális eseményhez ad inspirációt. Átfogóan és elmélyülten foglalkozik a szerző leghíresebb drámájának színrevitelével az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) kiállítása, a Madách 200. Saját gyűjteményük adja a tárlat gerincét: mozgóképfelvételek, fényképek és egyéb dokumentumok. Tizenöt monitoron követhető nyomon a számottevő anyag, amelynek Mira János Jászai Mari-díjas díszlettervező látványvilága ad színházi keretet.
Megismerkedhetnek a szerző méltán leghíresebb alkotásának, Az ember tragédiájának különböző adaptációival. A teljesség igénye nélkül képeket, felvételeket láthatunk Szinetár Miklós, Ruszt József, Lengyel György, Csiszár Imre, Vidnyánszky Attila, Hudi László, Szikora János, Alföldi Róbert, Kerényi Imre, Jeles András és Paál István műhelyéből.
Minden rendező kicsit másképpen nyúl ehhez a nagy műhöz. Jeles András például a főszerepeket gyerekekre osztotta. 1983-ban készítette el a Tragédia adaptációját Angyali üdvözlet címmel. Vidnyánszky Attila 1999 óta négy verzióban, megannyi városban rendezte meg a Tragédiát, a többi között Beregszászban, Debrecenben, Szegeden, Gyulán, Budapesten.
„Az ember tragédiája az a mű, amellyel ha komolyan foglalkozik az ember, nemhogy kimerítené önmagát, de újabb és újabb kérdéseket és gondolatokat szül”
– vallja Vidnyánszky Attila.
Madách Imre 1860-ban fejezte be a munkát a drámai költeményén, a kéziratot 1861-ben vitte bírálatra Arany Jánoshoz, akinek stiláris javításaival 1862-ben jelent meg először a nagy mű nyomtatásban. Sokáig színpadképtelennek, előadhatatlannak tartották a Tragédiát – egészen 1883. szeptember 21-ig: Paulay Ede rendezésében ekkor kezdte meg színpadi karrierjét a mű a Nemzeti Színházban és a magyar színpadokon.
