A várakozás pillanata, a hajnali hold igézete

A Magyar Állami Népi Együttes pénteken mutatta be felújított, Hajnali hold című előadását, amely a Kárpát-medence néphagyományait feldolgozó, a női princípiumot a figyelem középpontjába állító, a rítusokat felemlegető táncszínház. Az előadás a hagyományos táncok régen elhomályosult szimbólumrendszerének, valamint az egyes mozdulattípusok és térbeli formák hajdani jelentésének felmutatására vállalkozik. Láttatni kívánja a rég elfeledett, egykori mögöttes értelmeket, a mélyebb jelentésrétegeket. Holnap este láthatja a közönség a Hagyományok Házában, de ősszel újra repertoárra tűzik. Mihályi Gáborral, az együttes vezetőjével, az előadás rendező-koreográfusával beszélgettünk.

Fotó: Gabor Dusa

A bemutató sikeréről Mihályi Gábor elmondta: – Nagy érzelmi hullámokat kelt ez az előadás, és úgy érzékeltem, erre az érzelmi hullámvasútra felült a közönség is – hangsúlyozta a rendező-koreográfus. – Több szempontból is különleges az előadás. Miközben a hagyományos kultúrából, a folklór nyelvezetéből inspirálódik, egy olyan sajátos aspektusát mutatja a hagyománynak, amely sokszor rejtve van a közönség elől. Ez pedig a női princípium kérdése. 

A különleges női létezés jelenik meg a Hajnali hold című előadásban. Fotó: Dusa Gábor

 

Egy igazi, művészt próbáló feladat

– Általában a táncok döntő részében a nők kicsit háttérben vannak, miközben, ahogy magam is tapasztalom, a nők viszik a hátukon a világot. Ezt a különleges női létezést szerettem volna színpadra állítani. Tíz éve már előadtuk, egy felújított előadásról van szó, de azóta egy új generáció érkezett az Állami Népi Együttesbe – mondta. Arra a kérdésre is válaszolt, mi változott a korábbi előadáshoz képest. – Mások a táncosok, a lányok, változott a világ, és vélhetően én is változtam, másképp tekintek ugyanazokra a helyzetekre – emelte ki Mihályi Gábor. – Érdekes volt nekem is, hogy mi az, ami érintetlenül maradhat az eredeti előadásból és mi az, ami változást követel. Ez egy 85 perces előadás, aminek döntő részében a nők szerepelnek: énekelnek, táncolnak, szöveget mondanak, egyik hangulatból a másikba kerülnek. Egy igazi, művészt próbáló feladat, amit most is rendkívül ügyesen valósítottak meg a fiatalok – mondta elismerően. 

Katartikus egymásra találás

Az előadás szimbolikus címéről, arról, hogy mit jelképez a hajnali hold, az együttes vezetője elmondta: – Míg a nap az erő, a teremtő férfi jelképe, a szellem megtestesítője, addig a hold mindig a befogadó, a szellemi helyett az anyagi világhoz kapcsolódó nőiség jelképe. A hajnali hold az előadás pillanata, amikor még a hold uralja a földet, de már kel fel a nap. A produkció a várakozás pillanatát mutatja be. A várakozást, hogy felkeljen a nap, megérkezzenek a férfiak, mert akkor teljes az ember, ha párja is van, nőnek férfi, férfinek nő. Történjen addig bármi is az előadásban, a vége egy katartikus egymásra találás – mutatott rá a rendező. A műsorban elhangzó szövegek eredeti gyűjtések és Mihályi Gábor írásai. A szöveggel kapcsolatban elmondta, hogy a tánc és a zene a maga nonverbális művészetével sok mindent képes kifejezni, de a szó mágiája is nagyon fontos. Képes olyanokat is elmondani, amire a tánc csak átvitt értelemben utalhat. – Ezért szerettem volna, hogy szövegek jelenjenek meg az előadásban. Ezek döntően az én emlékeim, élményeim. Édesanyám élettörténetének bizonyos fejezetei szólalnak meg. Amikor beteg volt és idős, ápoltam és hallgattam vég nélkül a történeteit. Ezek rendkívül személyesek, de igyekeztem úgy megfogalmazni, hogy mások is rá tudjanak kapcsolódni, hiszen egyetemes női történetek fogalmazódnak meg a női lélekről, az ösztönök szintjéről, erről a sokszor titkos és érzéki világról – tette hozzá. 

Borítókép: Katartikus egymásra találás (Fotó: Dusa Gábor)