Az öt legjobb Michael Douglas-film – Elemi ösztön + videó

Egy klasszikus thriller, ikonikus alakításokkal.

Forrás: InterCom

Michael Douglas filmjeit bemutató sorozatunkban elérkeztünk a harmadik helyezett mozihoz. Ezúttal egy ikonikus, nagy klasszikusra kerül a sor, egy vérbeli thrillerre. Az ötödik és a negyedik helyezést elért két alkotás is krimi, thriller műfajú volt, de a mai alkotásunk mégis más, mint az előző hetekben tárgyalt filmek. Az évek során vérbeli klasszikussá vált, számos jelenetét előszeretettel idézik, szereplői pedig örökre beírták magukat a filmtörténelembe. A bronzérmes filmünk az Elemi ösztön (Basic Instinct).

3. Elemi ösztön (1992)

A filmet 1992-ben mutatták be, rendezője egy igazi botrányhős, a holland származású Paul Verhoeven, aki a filmjeiben előszeretettel használ erős képeket, az erőszak és a szexualitás számos filmjében jelen van. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Hús és vér (Flesh+Blood, 1985) Rutger Hauer és Jennifer Jason Leigh főszereplésével, a cyberpunk akciófilm, a Robotzsaru (Robocop, 1987), a világhírű sci-fi író, Philip K. Dick novellájából készült Total Recall – Az emlékmás (1990) Arnold Schwarzenegger főszereplésével vagy a Showgirls, 1995-ből, ahol az Elemi ösztönhöz hasonlóan Joe Esterhas írta a forgatókönyvet. A magyar származású forgatókönyvíró, Joe Esterhas olyan remek filmeknek írta a szkriptjét, mint a Flashdance (1983), a Kicsorbult tőr (Jagged Edge, 1985) Glenn Close remek emlékezetes alakításával, a Hiába futsz (Nowhere to Run, 1993) vagy a Sliver című erotikus thriller Sharon Stone, William Baldwin és Tom Berenger főszereplésével. 

Fotó: InterCom

Szóval tapasztalt volt a csapat, amely az Elemi ösztönt készítette. A színészek kiválasztása is elsőrangúan sikerült, Michael Douglas nyomozószerepben mindig telitalálat, főként, ha a forgatás helyszíne San Francisco, ahol már korábban is bizonyított a San Francisco utcáin című sorozat ifjú nyomozójaként, Karl Malden oldalán. Sharon Stone pedig egy igazi szexbombaként robbant be a köztudatba ezzel a filmmel. Tulajdonképpen itt indult be a karrierje, ezután a szerep után lett A osztályú színésznő. Pedig azt talán kevesen tudják róla, hogy már az 1980-as Woody Allen-filmben, a Csillagporos emlékekben (Stardust Memories) is játszott, igaz, csak epizódszerepben. 

Az elemi ösztön egy vérbeli thriller, hatalmas izgalmakkal és hangsúlyos szexualitással. Már a film megjelenése előtt hevesen tiltakoztak a melegek jogait védő szervezetek, mivel a filmben Stone egy biszexuális, antiszociális nőt játszik. De a túlzott erőszak képi megjelenítése is kiverte a biztosítékot a jogvédőknél. 

A botrányok ellenére, vagy talán éppen azért, az 1990-es évek egyik legsikeresebb amerikai filmje lett. 

A mozi Nick Curran (Michael Douglas) San Franciscó-i nyomozó történetét meséli el, aki viharos kapcsolatban él Beth Garnerrel (Jeanne Tripplehorn). Curran egy gazdag, kiöregedett rocksztár – Johnny Boz – halála ügyében nyomoz, akit szexuális aktus közben brutálisan leszúrtak. Az egyetlen nyom a dúsgazdag és manipulatív regényírónő, Catherine Tramell (Sharon Stone), akit együtt láttak az áldozattal halála éjszakáján – olvasható a film Wikipédia-oldalán a rövid leírásban. Valóban ez a sztori alapja, de a szálak tovább bonyolódnak, Esterhas remek forgatókönyve nem engedi el egyetlen pillanatra sem a nézőt, magába szippant a történet. A nagyon jól adagolt szexjelenetek is hozzáadnak a történethez, nem cél nélküliek. Az első pillanattól kezdve lehet tudni, hogy a nyomozó és az írónő, azaz Douglas és Stone között ki fog alakulni egy kapcsolat, mert forr köztük a levegő. Ragyogó színészi alakítások teszik még élvezetesebbé a filmet. Douglas, Stone és Tripplehorn is szenzációsan játszik. De be kell vallani, hogy Sharon Stone ebben a hűvös, de mégis vad, rejtélyes díva szerepben mindenkit lejátszik a vászonról. Az egész film alatt az az ember érzése, hogy Michael Douglas pontosan tudja, érzi, hogy ez Stone filmje, ezért tudatosan a háttérbe vonul a közös jeleneteikben, természetesen úgy, hogy így is remekül hozza a megbabonázott nyomozó figuráját. Sharon Stone a filmben nyújtott alakításáért megkapta az MTV Movie Award legjobb női főszereplőnek járó díját. 

Az Elemi ösztönről két mozzanat mindenkinek megmaradt, aki látta a filmet, az egyik a jégvágó, mint gyilkos szerszám, a másik pedig Sharon Stone klasszikussá vált keresztbe vetett lába és villantása a kihallgatószobában. Ezek mind tudatosan kitalált pillanatok, el is érték a céljukat. 

1992-ben ezzel a filmmel nyitották meg a Cannes-i Filmfesztivált. Az Elemi ösztönből nem hiányoznak a filmes utalások sem. Catherine hasonlóan öltözködik, mint Kim Novak a Szédülésben (Vertigo, 1958), Nick és az írónő autós hajszája a Fogjunk tolvajt! (To Catch a Thief, 1955) hasonló jelenetét idézi Cary Grant és Grace Kelly között. Amerikában az erőszak és a szexualitás túlzó  ábrázolása miatt sok jelenetet kivágtak a moziváltozatból, Európában viszont szinte mindenhol a vágatlan változatot vetítették. 2006-ban elkészült a film második része, Elemi ösztön 2., szintén Sharon Stone főszereplésével, de a folytatás visszhangtalan maradt, meg sem közelítette az első rész frenetikus sikerét. 

Összegyűjtöttem néhány érdekességet a filmmel kapcsolatban. Egy városi legenda szerint Catherine (Sharon Stone) és Nick (Michael Douglas) karaktereit valós személyek ihlették, akiket a jó tollú forgatókönyvíró, Joe Eszterhas személyesen is ismert. Nick alakját egy heves clevelandi zsaru ihlette, Catherine-t pedig egy ohiói táncosnő, akivel Eszterhas egy forró éjszakát töltött el, és a nő állítólag búcsúzás helyett elővett egy pisztolyt és gyilkossággal fenyegetőzött. A film eredeti címe Love Hurts lett volna, amit később változtattak csak Basic Instinctre. Az is meglepő, hogy egy sor neves színésznő visszautasította Catherine szerepét, Kim Basinger, Greta Scacchi, Meg Ryan, Michelle Pfeiffer, Geena Davis, Kathleen Turner, Ellen Barkin és Mariel Hemingway egyaránt nemet mondott a szerepre. Ma már szerintem megbánták az akkori döntésüket. Mi, mozirajongók viszont örülhetünk, hogy végül Sharon Stone játszotta el ezt az azóta védjegyévé vált szerepet. 

Napjainkban, a vadliberális őrültségek tombolása idején, már ezt a filmet sem lehetne elkészíteni, mint oly sok klasszikus alkotást. Gondoljunk csak bele, hogy 1992-ben milyen heves tiltakozások övezték a filmet! Örüljünk neki, hogy még elkészülhetett ez a mozi, s noha nem filmtörténeti remekmű, mégis örökre beírta magát a klasszikus filmek nagykönyvébe, ráadásul nálunk is elérte a bronzérmet a Michael Douglas filmjeit bemutató mini toplistánkon.

Idővonal: Az Elemi ösztön című filmet 1992-ben mutatták be, abban az évben, amikor Dél-Erdélyben, a Hunyad megyei Vaskapu-hágóban románok munkagéppel ledöntötték Hunyadi János 1442. szeptember 6-án kivívott zajkányi győzelmének utolsó, 1896-ban állított emlékművét, az egyiptomi Butrosz Butrosz-Gálit választották meg az ENSZ főtitkárává a nyugállományba vonuló Javier Pérez de Cuéllar helyett, megkezdődött Erich Honecker pere Németországban, Oroszország aláírta Finnországgal az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, a Szomszédsági szerződést, lelőttek egy mentőakciót végző olasz repülőgépet Bosznia-Hercegovinában, Szarajevótól nyugatra, II. János Pál pápa bocsánatot kért Galilei meghurcolásáért és posztumusz mentesíti a tudóst a vádak alól, a NATO európai védelmi miniszterei úgy határoztak, hogy feloszlatják a Független Európai Programcsoportot (IEPG) és feladatait azonnali hatállyal átadják a WEU-nak, az első többpárti választásokon Litvániában fölényes győzelmet aratott az Algirdas Brazauskas vezette posztkommunista Munkapárt a Vytautas Landsbergis vezette konzervatív párt fölött, megállapodás született George Bush amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök között, miszerint jóval a START-szerződésen felül csökkentik a hadászati rakéták atomrobbanófejeinek számát, Barcelonában pedig megrendezték a XXV. nyári olimpiai játékokat, ahonnan a magyar sportolók 11 arany-, 12 ezüst- és 7 bronzéremmel tértek haza. (Wikipédia)

A jövő héten a Michael Douglas filmjeit bemutató sorozatunkban már az ezüstérmes filmmel jelentkezünk.

Borítókép:  Nick Curran (Michael Douglas) San Franciscoi nyomozó Catherine Tramell (Sharon Stone) hálójában (Fotó: InterCom)