Bozóky doktor 1904–05-ben a mediterráneum szigetein és az Oszmán Birodalomban, elsősorban Konstantinápolyban járt, majd 1907 és 1909 között a Ferenc József cirkálón (SMS Kaiser Franz Joseph I. védett, vagy nagycirkáló, vagy missziós cirkáló, amely 1918-ban viharban elsüllyedt) teljesített szolgálatot Kelet-Ázsiában, s Kínából, Koreából és Japánból hozott nagyobb mennyiségű fényképet. Kilenc hónapos japán tartózkodását színezett üveg diákon dolgozta fel.
A technikai részletekbe Katkó Tamás, a Kolta Galéria vezetője, a kiállítás kurátora, fotográfus avatott be.
– Üveglemezen lévő emulzióra készítette a negatív felvételeket. Ez a síkfilm elődje, egy lemezre egyetlen kép készült. Hajókajütjében hívta elő a negatívot, amit ráhelyezett egy újabb fényérzékeny lemezre, és átvilágította. Így készült a pozitív, vetíthető fotográfia.
A fekete-fehér pozitívot végül kézzel színezte, nem egészen nyolcszor nyolc centiméteres méretben, ekkora volt ugyanis az üveglap.
Az átvilágíthatóság és a színezés azért volt fontos, mert Bozóky Dezső rengeteg előadást tartott utazásairól, amelyeket diavetítéssel tett látványossá.
Mivel diákról van szó, az analóg nagyítás horribilis ára miatt évtizedekig nem lehetett az anyagot bemutatni, a digitális technika tette lehetővé a kiállítási kópiák megvalósítását. A diákat Katkó Tamás beszkennelte, majd retusálta. A retusálás gyakorlatilag digitális tisztítást jelentett, s ez minden képnél legalább kétórányi „szöszmötölést” jelentett, de a Fudzsiról készült felvételre huszonöt munkaórát kellett szánni.
– Valószínűleg Sanghajban jutott el első ízben olyan műtermekbe, ahol papírképeket, illetve diákat színeztek nagyüzemi mennyiségben, ugyanis bérmunkában színezett képeket találtunk a kínai anyagában – magyarázta a galériavezető. – Az oszmán anyag színezésének csak második utazásáról hazatérve, 1909 után kezdett bele.
A katonaorvos fotós a diáit előadásainak illusztrálására használta a nagyközönség számára, emellett – intimebb bemutatásra – számos albumot is összeállított papírképeiből, mi több, színezett papírképek formájában megőrizte sztereó fényképeit is.
– 1911-ben két vaskos kötetet adott ki Két év Kelet-Ázsiában címmel, amelyben nem kevesebb, mint hatszáz saját fotóját közölte. 1926-tól pedig havonta tartott rádióelőadásokat Japánról és Kínáról.
Bozóky fotós munkásságából mindössze az 1904 és 1909 közötti hat esztendőt ismerjük. Bár vannak adataink arról, hogy később is fotografált, ezek a képei nem kerültek elő.
– Nem tudjuk, hol vannak az eredeti negatívok, valószínűleg be kellett szolgáltatnia a hadseregnek, így most Bécsben lehetnek – vélekedett Katkó Tamás, majd megjegyezte: a hajóorvos tréfásan azt írta a tengerészeti expedíció céljáról: meglobogtattuk a Monarchia zászlóját a távoli vizeken.
E távoli vizeken túl volt az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen gyarmata, a kínai Tiencsin városának 0,61 négyzetkilométeres része, harmincezer lakossal. A városrészt a bokszerlázadás leverésében tanúsított részvételéért kapta a Monarchia.
