– Nem ritka, hogy egy rendező megtervezi a díszletét a darabnak, de hogy a zenei betéteket, a jelmezeket, sőt még a dramaturgiát is maga jegyzi, az szokatlan dolog – fogalmazott lapunk megkeresésére Gulyás Gábor esztéta, filozófus, aki már több mint tíz előadást látott eddig a 10. nemzetközi színházi olimpián.
Elmondta, az egyik kedvenc Shakespeare-darabja A vihar. Peter Brook rendezésében közel egy éve látta az előadást Velencében, amely az azóta meghalt, neves rendező egyfajta búcsúajándéka volt.
– Megrendített, amit a szabadság megéléséről, az összetartozásról és a távozásról Brook ott megfogalmazott. Koncepciójában hasonló számomra Alessandro Serra rendezése is, a Teatro Stabile di Torino – TeatroNazionale előadásában. Az ő rendezési felfogásában nincsenek főszereplők, ezáltal mellékszereplők sincsenek, és ha megfigyeljük, az arcok sokszor nincsenek megvilágítva. Egy fantasztikus tánccal indította az előadást, de azt nézve még nem tudhattuk, hogy a valódi expozíció később lesz.
Mint mondta, az igazi üzenete a műnek az abszurd harc. Mindenki egy olyan hatalomért harcol, aminek valójában semmi értelme nincsen, mert a kopár szigetet mindig a természet uralja.
Egy abszurd játékot láttunk, a hatalomért meginduló furcsa, értelmetlen harcot minden szinten.
– Serra előadásában minden hiteles volt, de a néző nem tévesztheti szem elől azt sem, hogy mindaz, ami a szigeten zajlik, valójában egy varázslatos játék, színház. Prospero itt nem rendező, hanem igazából színész. Élvezetes és látványos, kivételesen jó színházat láthattunk – fogalmazott.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Gulyás Gábor portré (Forrás: Gulyás Gábor Facebook-oldala)
