Palóc nyelvjárásban elevenedett meg a mese

Interaktív előadással kedveskedett a szegedi Kövér Béla Bábszínház közönségének Écsi Gyöngyi szombaton. A felvidéki bábművész a 10. színházi olimpia részeként zajló Bábszínházi Világtalálkozó vendégeként érkezett a Dél-Alföldre, és szemet-fület, szívet-lelket megörvendeztető, palóc mesét hozott magával mesetarisznyájában.

Fotó: Gemes Sandor [email protected]

 

Écsi Gyöngyi vendégszereplése a szegedi bábszínházban
 

Écsi Gyöngyi produkciója nagy érdeklődésnek örvendett Szegeden, hazánk legöregebb, 77 éves múlttal és hagyományokkal büszkélkedő bábszínházában.

A kapunyitás előtt a lelkes gyereksereg izgatottságát a fogadótér matatófalain vezette le. Az épület belterét két évvel ezelőtt újította meg a bábszínház új vezetősége. Kiss Ágnes igazgató és Schneider Jankó művészeti vezető Tisza-parti városhoz illő, türkizben tündöklő vízi világot álmodott az intézmény új imázsának. A város apraja-nagyja gyorsan szívébe zárta a hajós, matrózos, sellős koncepciót, ahol a vitorlákat a varázslat szele duzzasztja. A tiszavirág- és ponty-óriásbábok pedig azóta elmaradhatatlan és közkedvelt attrakciói a városi rendezvényeknek. 

Népdal és humor, palóc nyelvjárás
 

Écsi Göngyi Szőlőszem Kálmán meséjét hozta magával mesetarisznyájában. A népmese történetét ékes palóc nyelvjárásban adta elő sok-sok népdallal és humorral fűszerezve. A zenei aláfestésről népi hangszerein Kováts Marcell gondoskodott, aki kecskedudát, tárogatót, tekerőlantot és furulyákat is megszólaltatott.

A lelkész-bábművész kezében a tökfejek királlyá és királynővé, szegény emberré és asszonnyá éledtek, a kapa lóvá, a fonott kosarak hintóvá és szekérré, a gereblyék acsarkodó, éhes fenevaddá változtak. Utóbbi még egy közönség soraiban ülő édesapát is megkóstolt, de „a fél fogára sem volt elég”. A szőlőprés egyszerre volt királyi palota és szegény ember kalyibája. A kékfestő vásznak folyóvá duzzadtak, majd nagy, havasi heggyé nőttek. 

A színpad és a nézőtér határa elmosódott, a közönség az előadás aktív résztvevőjévé vált. Bőven jutott vidám feladat a gyerekeknek, együtt énekeltek, tapsoltak, sőt szerepeltek az előadóművésszel.

A kisfiúk a címszereplő Szőlőszem Kálmán, de ádáz haramiák bőrébe is belebújhattak, karddal hadakozhattak. A kislányok táncoló tündérekké vagy éppen a jószívű, csoda szép Szőlőszem Boriskává változhattak. 
Ám nemcsak a gyerekeknek közvetített fontos üzeneteket szeretetről, bátorságról, kitartásról, egyediségről és jó szívről az előadás. A felnőttek is megfontolandó útravalókkal távozhattak. Mint például, hogy „ha az emberfia nem múlatja az időt, elmúlik magától”, hogy „a szerelem nem olyan madár, amit kalickába lehet zárni” vagy, hogy „olyan nagy kendőt nem lehet se szőni, se fonni, hogy az Úristen szemét be lehetne kötni”. S nem csak Szőlőszem Kálmán kardjának pengéjébe, de talán minden kicsi és nagy néző szívébe jó időre bevésődött az üzenet: „légy erős és bátor, megsegít az Isten.”

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE! 
 

Borítókép: Écsi Gyöngyi (Fotó: Gémes Sándor)