A Performing Poland projektje hét eredeti performanszt foglal magába, melyeket a Lengyelországban élő és alkotó művésznők új generációja – performerek, táncosok, színésznők, előadóművészek – talált ki és valósított meg. A színházi olimpiára az Artus Kortárs Művészeti Stúdió színpadára érkező minden előadás olyan problémákkal foglalkozik, amelyekkel leírhatjuk a bennünket körülvevő szociális tér változásainak jelen állapotát, s amely még mindig nem kapta meg végleges formáját, ellenben úgy tűnik, mintha valami meghatározhatatlan, veszélyes irányba sodródna.

A valóság és a látszat határán
Június 9-én 18 órakor lép színpadra Anna Steller táncos, performer és koreográfus, aki így ír Transportation című előadásáról:
A performansz során a múlt eseményeivel és a jelen helyzetekkel kerülök viszonyba, megpróbálok más szemszögből közelíteni hozzájuk, hogy megtapasztalhassak egy különlegesen egzaltált érzést, egyensúlyozva a valóság és a látszat határán, a transz állapotában, miközben egyszerre vagyok önmagam és lépek párbeszédre a közönséggel.
Négy meztelen performer a színpadon
Június 9-én 20 órakor láthatjuk Marcin Herich Négy című előadást, amely színpadi kompozíciók sorozata: négy meztelen női performer, valamint a mozgás, tér, hang és fény együttes hatása határozza meg. A performance két független lengyel színházi társulat, a katowicei Teatr A Part és a gdanski Amareya koprodukciójában született meg a Teatr A Part vezetőjének, Marcin Herichnek a rendezésében.
Terítéken a bántalmazás
Aurora Lubos június 10-én 18 órakor lép színpadra: a Tettek című előadás a családon belüli erőszak történeteit dolgozza fel; a témában olvasott levelek, valamint a zaklatásokat átélt emberekkel való beszélgetések hatására született meg. Főként a bántalmazás áldozatainak segítő központjaiban tartott művészeti jellegű órákra támaszkodik, amelyeken többnyire nők és gyerekek vettek részt.
Milyen egy anatómiaóra?
Natalia Chylinska és Katarzyna Pastuszak Anatómia című közös performanszát június 10-én 19.30-kor láthatjuk. Az alkotók egy anatómiaóra közismert kliséit játsszák el. Megkérdőjelezik, mit képes látni a szem, milyen teret lát be a tekintet. Az érzékelést kiterjesztik az érzékeny fülre, egyúttal rögzítik a belső hangképek folyamatait is. Többszólamú anatómia után kutatnak. Az alkotók arra keresik a válasz, hogyan vetíthetjük ki pozícióinkat, és hogyan élhetjük meg önmagunkat – mint embert – nyitott folyamatként.