A klasszikus balett légies, mesebeli világa, a kortárs tánc férfi és nő közötti szenvedélye, különös dinamikája is megelevenedett a színpadon azon az estén, amelyen a nemzetközi balettgála neves társulatainak művészei léptek fel a színházi olimpia programjában.
A táncművészet sokszínűségére csodálkozhattunk rá a Nemzeti Táncszínházban
A tánc világnapján, április 29-én Vidnyánszky Attila, a fesztivál művészeti vezetője, egyben a Nemzeti Színház vezérigazgatója arról beszélt, hogy ez az első színházi olimpia, ahol a program szerves részét képezi a táncművészet. A táncszakma megérezte a lehetőséget ebben. Mint mondta, a táncszakmára a világra való nyitottság a jellemző, ebben példát mutathat a magyar színházi életnek. A nemzetközi balettgálán erre a nyitottságra csodálkozhattunk rá, ugyanis a különböző nemzetiségű táncművészek előadása egyszerre volt sokszínű, vibráló és lélegzetelállító.
A tánc a pillanat művészete, amellyel minden érzelem kifejezhető.
Az esten pedig egyik érzelmet és táncstílust váltotta a másik.
Az elsőként színpadra lépő művészek, Holly Dorger és Jón Axel Fransson a Dán Királyi Balett társulatából érkeztek, a La Sylphide című balettből táncolták el a Pas de deux-t, amely játékosságával, könnyedségével ragadott magával. Teljesen másfajta hangulatot árasztott Filipa de Castro és Carlos Pinillos Castro párosa, akik Cantata kettősét táncolták Grupo Assurd zenéjére.
Mozdulataik azt a fajta erőt, harcot és szenvedélyt tükrözték, ami kizárólag férfi és nő között létezik.
A gálaest első részéből érdemes még kiemelni a balettirodalom egyik legtöbbet játszott darabját, Csajkovszkij A hattyúk tavát, amelyből a Fehér pas de deux-t a Spanyol Nemzeti Balett művésze, Elisabetta Formento és a Római Operaház balettegyüttesének táncosa, Giacomo Castellana adta elő hihetetlen átéléssel, precizitással.
Teljesen másféle stílust képviselt a Mesterséges intelligencia című szólótánc, amelyet szintén Elisabetta Formento adott elő Chizzle hangos, modern zenéjére.
A Szlovák Nemzeti Balett táncművészei, Olga Chelpanova és Kristian Achberger kétszer is színpadra állt: a Two kettőst és a Thais kettőst táncolták a legnagyobb összhangban.
Az est második részében az Állatok farsangja című táncelőadásból A hattyú halála szólót táncolta Giacomo Castellana, akinek mozdulatai valóban a haldokló hattyú fájdalmára emlékeztettek – drámai és megható pillanatokat szerzett a közönségnek.
Két magyar társulat is színpadra lépett, Carmen-Don José kettősét adta elő a Carmen című táncelőadásból a Pécsi Balett két művésze, Karin Iwata és Szabó Márton, akik Vincze Balázs koreográfiájában lenyűgözően adták át a darab hangulatát. Ezután a Győri Balett két kiváló táncművésze, Herkovics Eszter Adria és Luigi Iannone a Szerelmi álmok című kettőst adta elő a Piano Plays című táncelőadásból. Velekei László koreográfiája tökéletesen illett Liszt Ferenc romantikus zenéjéhez.
Az érzelmekkel teli tánc a férfi és a nő közti vágyakozást, vonzódást jelenítette meg, valamint arról is szólt, hogy a lét elviselhetetlen a másik fél nélkül.
A gálaestet mintegy keretbe foglalta a Dán Királyi Balett, Holly Dorger és Jón Axel Fransson tánca, akik a Genzánói virágkarnevál nagy pas de deux-át adták elő Edvard Helsted zenéjére. Előadásuk tele volt élettel, önfeledt vidámsággal.
A táncművészet ünnepe volt ez az este, amely két dologra világított rá: egyrészt arra, hogy szükség van a tehetséges táncművészekre, másrészt pedig arra, hogy a tánc összeköt nemzeteket, kultúrákat, művészeket. Ebben rejlik ereje.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
