„Mi nem egy elfuserált nemzedék voltunk hanem egy átvert nemzedék, amelynek tagjaként én úgy gondoltam, hogy nem olyannal próbálkozom, amit betiltanak, hanem én is átverem őket” – fogalmazott az idén Kossuth-díjas filmrendező Vitézy László az Origónak adott videóinterjúban. A filmgyártás lehetőségeiről, a filmesek kiszolgáltatottságáról szólva azt monda:
Olyan filmet kellett csinálni, ami nemhogy elégedetlen a világgal, amiben élünk, hanem a megváltoztatásáért kiált.
Úgy véli, ha érdemes filmet csinálni, akkor csak olyat érdemes, amit nem lehet, ami valamiért akadályba ütközik.
Később arról is beszél:
Engem a lelki térképek mindig is jobban izgattak, mint a valóság-panorámák. Természetes, hogy az egyén csak úgy érdekes, ha tükröződik benne a világ, amiben él.
A Kádár- rendszer kulturális életéről pedig így nyilatkozik:
Aczélék kialakítottak egy sajátos kritikai rendszert. […] Én azért is utáltam fesztiválokra járni mert egy repülőgépnyi emberből kettő rendező volt, a többi mind újságíró, annak a fele pedig jelentett rólunk. Mindenki aki ebbe a szakmába bekerült ki volt szolgáltatva, de erre csak később jött rá.
A korszak kulturális élményvilágát felölelő beszélgetést az Origó tette közzé.
