– Úgy tudom, hogy még soha korábban nem volt olyan épülete a néprajzi gyűjteménynek, ami a kollekció igényeihez szabtak volna. Most azonban a szakemberek beleszólhattak a tervezésbe. Mennyire váltak be az elképzeléseik?
– A tavalyi épületátadás és költözés egy másfél évszázados történetet koronázott meg, hiszen akkor volt 150 éves a múzeum. Korábban ideiglenes helyszíneken működtünk, a leghosszabb időt a Kossuth-téren a Kúria palotájában. De az a csodálatosan szép épület nem felelt meg a múzeumi céloknak. Nem voltak jók a körülmények sem a látogatóknak, sem a munkatársaknak, sem a gyűjtemény bemutatásának. Arra viszont nagyon jó volt az ott töltött időszak, hogy tudjuk, mit nem akarunk. Közben természetesen számos nemzetközi tanulmányúton jártunk, láttuk más múzeumok gyakorlatát, s így kialakítottuk, hogy mit szeretnénk. Megírtuk az építészeti programot is, tehát nem egyszerűen beleszólhattunk a tervezésbe, hanem arra kellett, hogy reflektáljon az építész, amit mi megfogalmaztunk. Kaptunk is kritikát a pályázó tervezőktől, hogy mi még a takarítószekrény méretét is megadtuk. Sokan panaszkodtak, hogy korlátozza kreatív szárnyalásukat a sok pontos elvárás, de úgy látszik, Ferencz Marcel kreativitását nem korlátozta. Az ő ötlete volt a fordított kapu, ahol az épület kétharmada a föld alatt van, s csak azok a terek kerültek a földszinti, illetve emeleti szintekre, amiknek szüksége van természetes fényre.
– A laikus azt gondolná, nem jó egy föld alatti múzeum, de úgy tűnik, ez a megoldás sokfelé népszerű.
– Nem véletlenül. Sok szempontból rendkívül előnyös a múzeumi terek lesüllyesztése. Nálunk az összes raktár, gépészet, üzemeltetési tér, sőt az összes kiállítótér lent kapott helyet.
– A kiállítóterek is?
– Hogyne! A természetes fény nagyon sokat árt a műtárgyaknak, a klimatizálás is sokkal könnyebb így.
– Mi került akkor a körcikk két földből kiemelkedő ívébe?
– A tervező a Damjanich utca felőli részt nevezte el „csendes oldalnak”. Ide került a könyvtár és az archívumi kutatóhelyiségek, a munkatársak irodái, a gazdasági irodák, a földszinten alakítottuk ki a múzeumi boltot és ott vannak azoknak a szervezeteknek az irodái, amelyek szorosan kötődnek a néprajzhoz. Ilyen a Magyar Néprajzi Társaság, a Magyar Fotótörténeti Társaság, a Kulturális Antropológiai Társaság, és a Pulszky Társaság. Innen lehet átsétálni a túloldalra egy reprezentatív lépcsőn, amely mellett kétszer negyven méter hosszan üvegfallal lezárt kerámiatér látható. A 3300-nál is több tárgyat tartalmazó magyar és nemzetközi tárgyakból összeállított kiállítás kevesebb mint egy tizede a teljes kerámiagyűjteményünknek. Mindez ingyenesen is megismerhető. A múzeumon ugyanis keresztül lehet sétálni jegyvásárlás nélkül. Azt szeretnénk, hogy a múzeum nyitott tér, találkozási pont legyen, ahova bejönnek az emberek, és ha már bejönnek igényes szakmai tartalmakkal is találkozhassanak. Mindez a látogatószámban is tetten érhető. A Néprajzi Múzeumot 441.000 ember látogatta meg 2022. május 22. és 2023. május 23. között, közülük 101.841 fő váltott teljes árú és kedvezményes jegyet a kiállításokra. Ez azt jelenti, hogy a látogatók jelentős része élt a lehetőséggel, és megtekintette a mindenki számára hozzáférhető tartalmainkat. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a Néprajzi Múzeum legfontosabb célja, hogy az itt őrzött tudást, ismereteket, az ezek alapján születő kutatási eredményeket minél többek számára tegye elérhetővé. Ezért olyan ingyenes programokkal vonzott az elmúlt időszakban nagyszámú közönséget, mint a Néprajzi Múzeum Napja, a 150 év a Föld körül előadássorozat vagy a különböző tematika mentén szervezett családi programok, vagy a különböző speciális igényű személyek, közösségek számára hirdetett alkalmak.
– Mi derült ki a látogatók számára az előadásokból? Hogyan formálódott a múzeum gyűjteménye az elmúlt másfél évszázadban?
– Az alapítás szorosan kötődött Xántus János kelet-ázsiai expedíciójához. Kétségtelen, hogy a múzeum egyes számú tárgya egy japán lampion, amit Xántus gyűjtött. A kor igényeinek megfelelően hosszú ideig domináltak a nemzetközi tárgyak, ám amikor elindultak azok a nagy nemzetközi kiállítások, amelyeken a magyar nemzet kultúráját hitelesen akarták bemutatni, megjelent a gazdag és egyre gyarapodó hazai anyag. Ehhez olyan gyűjtők járultak hozzá, mint Rómer Flóris vagy Jankó János, aki a millenniumi kiállításra hiteles néprajzi falut állított össze 24 parasztházzal a berendezésekben tízezer tárggyal. Ez az anyag ma is a múzeum féltett kincsei közé tartozik. Onnantól kezdve megállíthatatlan volt a gyarapodás, de megmaradt az a kivételes adottság, hogy egy intézményen belül őrizzük a nemzetközi és a magyar anyagot. Most több mint negyedmillió műtárgyunk van, s ennek közel a négyötöde a magyar anyag. Természetesen a velünk élő népek, a nemzetiségek kultúráját bemutató gyűjteményünk is van, miként az őstörténetünkben fellelhető rokon népek – a kaukázusi népektől a szibériaiakon át egészen Japánig – anyagát is kutatjuk, gyűjtjük, kiállítjuk. Mindezt szeretnénk is megmutatni a jövőre megnyíló nagy állandó kiállításon.
– Ha jól értem, ez a kiállítás is az épület mélyén, a föld alatti terekben lesz.
– Igen. Lent az épület legmélyebb pontjain találhatóak a kiállítóterek. Látható itt a Zoom állandó kiállítás, mostanában nyílt meg Erdős Kamill cigány kutatásainak az anyaga. Készülünk a nagyváradi születésű Claudia Andujar rendkívül érdekes fotóinak kiállítására, amely a brazíliai indiánokat mutatja be. Ugyancsak idén állítjuk ki azt a Szöulból érkező egyedülálló anyagot, ami a koreai kultúrához visz közelebb minket. Ezzel párhuzamosan zajlik a hatalmas állandó kiállítás előkészítése, ami egy több mint 3000 négyzetméteres területen lesz bejárható.
– Mire számíthatnak az érdeklődők?
– A nagy múzeumok a tárgyaiknak egy-két százalékát tudják bemutatni, mi azt szeretnénk, ha ez felmenne 4 százalékra. Az új állandó kiállítás szokatlan témák szerint fogja érthetővé tenni a másfél évszázad alatt több kutató nemzedék által gyűjtött és számos esetben soha korábban ki nem állított anyagot. Lesz például olyan tér, ami a népművészetet mutatja be, lesz egy, ami az őstörténetet járja körül, lesz olyan rész, ami a kutatásokról, a terepkutatásokról szól.
Borítókép: Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója (Fotó: Kurucz Árpád)
