A szerdai Magyar Műhely Galériában megtartott megnyitón Szabán György képzőművész beszámolt arról, hogy az ifjúkori, elsősorban a határon túli, kassai élményei óriási hatással voltak rá. A művészet iránti szenvedélye is akkor kezdett ébredezni, amikor a kassai piacon egy ütött-kopott gömöri szilkét pillantott meg. A népi fazekasmunka tökéletes arányai, letisztult díszítései foglyul ejtették a képzeletét.
Megvásárolta az összedrótozott gömöri kerámiát és innen, a csodált tárgy vizsgálatával indult meg művészeti karrierje. Miskolcra hazatérvén, intenzíven kezdett érdeklődni a magyar népművészet formakincsei iránt. Elkezdte másolni, utánozni a letisztult népművészeti ábrákat, majd figyelme később egyre inkább a képi ábrázolás és a szimbólumok felé irányult. Minden innen indult el, sok-sok év alatt pedig kialakult az a sajátságos formanyelve, amelyet a Nagy bagatellek című kiállításán is tetten érhető.
Nagy bagatellek
Szabán György elmondta, hogy elsősorban keramikusnak tartja magát, aki tárgyakban, tárgyak alkotásában szereti kifejezni magát. Nem tartja magát festőművésznek, de a vászon és az ecset ugyanannak az önkifejezésnek az eszköze.
Mindig azt csináltam, ami szembejött velem
– mondta a képzőművész, utalva arra, hogy jelenlegi kiállításán döntően festményei tekinthetőek meg.
A művész beszámolt arról is, hogy számára az alkotás jelenti az igazi örömet. Ennek a munkának az eredményei láthatóak a Nagybagatelek című kiállításon, amelyen a művész sajátos motívumai és jelképei újra meg újra feltűnnek.
Magyaráznak, kifejeznek az emberi léthez esszenciálisan hozzátartozó fogalmakat, teszik mindezt a művész egyéni, mással össze nem téveszthető könnyed vonalvezetéssel.
Szabán György a megnyitón kiemelte, hogy munkásságával szeretne elgondolkodtatni, kisplasztikáival, illetve festményeivel többletet kíván adni a nézőközönségnek. A Nagy bagatelek kiállítása a július 14-ig látogatható a budapesti Magyar Műhely Galériában.
Borítókép: Szabán György festménye
