− Mit gondol, miért jó egy koncertet filmzenékre alapozni?
− Azt gondolom, hogy nagyon sok ember a szimfonikus zenével már csak a filmeken keresztül találkozik. A filmzenei koncertek azt a közönségréteget képesek behúzni, amely egy klasszikus zenekari koncertre nem jönne el, vagy nem gondolná, hogy érdekli. Ez egyfajta kapcsolódási pont a filmek és a koncertek közössége között. A filmzenei előadásokra egyfajta „kapudrogként” gondolunk, amivel az élőzene műfaja megszólítja az embereket. Ennek a sikernek az a titka, hogy a közönség szívesen hallja vissza azokat a dalokat, amelyeket ismer. Ezek aztán felidézik a mozgókép élményét, majd az ahhoz kapcsolódó érzéseket. Másrészt élőben minden muzsika kicsit más, mint a megszokott, ami rögtön rávilágít a hangversenyek varázsára. Ráadásul a Balatoni filmzenefesztiválon játszottak kiemelkedően igényes zenék, mert a filmtörténet két zseniális komponistájától, Nino Rotától és Ennio Morriconétól választottunk darabokat.
− Egy olyan nagy szimfonikus együttes esetében, mint a Danubia Zenekar, mire kell figyelni a repertoár összeállításánál?
− Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis a balatoni koncerteket Marcello Rota vezényli, aki nem más, mint a legendás olasz zeneszerző, a Fellini- filmek komponistája, Nino Rota unokaöccse. Marcellónak nagyon speciális ismerete és rálátása van a filmzenékre, például olyan kottákhoz fér hozzá, amelyeket Nino jegyzett le. Ez nagyon autentikussá teszi a koncerteket, mintha a zeneszerzőtől kapnánk az instrukciókat. Ennio Morricone pedig sokat dirigált Magyarországon, a mi zenészeink is dolgoztak vele. Így ebben az esetben is van egyfajta érzelmi töltés.
− Összességében mennyire hasonlítható össze az európai és hollywoodi mozik zenei hangzásvilága?
− A koncerten a hatvanas, hetvenes évek olasz, újhullámos, színes filmművészetéhez passzoló szintén kísérletező, kreatív filmzene csendül fel. Ezeket a merész hangszer-összeállításokat, zenei elemeket Hollywoodban nem biztos, hogy használták volna abban az időben. Fontos hangsúlyozni, hogy Hollywoodot is jórészt magyarok alapították, így az amerikai filmzene hagyományai mindenképp Európában keresendők.
A nagy hollywoodi zeneszerzők gyakorlatilag Németországból, Ausztriából, Magyarországról vándoroltak ki. Itt van például Rózsa Miklós, aki a Ben- Hur zenéjének megálmodója.
Ha valaki John Williams munkásságában felfedezi Wagnert vagy Strausst, az azért van, mert az elődei ezt a fajta klasszikus filmzenei nyelvet a nagy mesterek ihletésére alapozták meg. Tehát van egy nagyon komoly filmzenetörténeti folytonosság Amerikában, amely alig-alig változott a hatvanas évekig, amikor is megjelentek a könnyebb műfajok, mint például a jazz.
Ugyanebben az időszakban a magyar termés is nagyon jelentős volt. A kor kiemelkedő zeneszerzői, Bartos Ferenc, Petrovics Emil, Hidas Frigyes írták azokat az ikonikus dalokat, amiknek szintén van egy nagyon jellegzetes hangzásvilága, ami abszolút eltér a hollywooditól.
− Vájt fülű szakértőként hogy látja, mitől lesz jó egy filmzene?
− Nagyon sok olyan film van, amely nem eredeti filmzenével dolgozik, hanem már kész művet választanak hozzá. Ezek plusz réteget adhatnak az adott jelenetnek. Azt gondolom, hogy egy jó filmzene az nemcsak illusztrálja, hanem gazdagítja a filmet, mélységet ad a történetnek, asszociációs lehetőséget teremt, a nézőt pedig újabb és újabb gondolatokra sarkallja.
Itt van például a Psycho, ha az ikonikus zuhanyzós jelenete alól kivennénk a zenét, máris nem lenne annyira vérfagyaszó, annyira drámai.
− A film- és sorozatgyártás szemmel láthatóan meglendült a streamingszolgáltatók terjedésével. Ez a jelenség milyen nyomot hagy a filmzene piacán?
− A filmeknél nagyon fontos költségfaktor a zene, amin már nagyon tudnak és szeretnek spórolni, főleg a sorozatkészítők. A sorozatzene egy teljesen más műfaj, mert ott egy másfél perces főcímdalban kell összesűríteni a zenei mondanivalót, amelynek taktusait rendszerint sokféleképp villantják fel az epizódokban. A kérdésre válaszolva ez a szcéna, ez a fajta zenei világ felhígult, és ebben óriási szerepe van a kész zenemintáknak. Vannak szerzők, akik ezekre a konzerv, géppel készült megoldásokra specializálódnak. Nem feledkezhetünk meg a mesterséges intelligenciáról sem, amely nulladik másodperctől meg tud komponálni egy zenét, ha bevisszük a kellő inputot. Ez egy nagyon izgalmas kérdés, hogy mennyire fogja kiszorítani a zeneszerzőket. Azt gondolom, hogy az alkotóknak nagyon résen kell lenni, és olyan megoldásokat adni a filmeseknek, amelyek ugyan költséghatékonyak, de eredetiek, és igénylik az emberi közreműködést.
