Az Y generáció tagjai, ha nem is a digitális világba születtek, azonban eszmélésükkor, a kilencvenes évek közepén, a kétezres évek elején már mindennaposak voltak a digitális fényképezőgépek, videókamerák, s elterjedt a számítógép. Ennek dacára sokan hagyományos fotográfiákkal jelentkeztek a Mai Manó Ház kiállításán. Sőt egy videóinstalláció a nyolcvanas évek technikájával valósult meg, 12 Hantarex monitoron.
Sárvári Zita fontosnak tartotta, hogy ne kizárólag hagyományos fotográfiák szerepeljenek a kiállításon, hanem installációk, objektek, videómunkák, 3D-s alkotások, printek, kollázsok egyaránt. Elsődleges kurátori szempontjához híven bemutatja: a fotó nem csupán a bekeretezett, felnagyított, fénnyel előhívott kép a falon.
Ugyanakkor az Y korosztály alkotói rendre visszanyúlnak a nyolcvanas–kilencvenes évek vizuális világához, miközben újragondolják azt. E hagyománykövetés mellett a másik végpont az ARS-technikát használó sorozat. Az Artificial Intelligent Surveillance Systemmel a reklámcégek azt vizsgálják, hogy egy képen mit néz először az ember, követve a szemmozgását. Természetesen telefonnal készült képek is falra kerültek. Az absztrakt szobrot is arcként azonosította a mobil arcfelismerő rendszere, és ennek a pontosságát, pontatlanságát játssza ki az alkotó azzal, hogy arcra hasonlító tárgyakat készített kartonból, sztirofomból. Mindezekkel a Látás és láttatás – új technológiák nevet viselő teremben szembesülhetünk.
Demokratizmus hatotta át a kurátori válogatást, amennyiben minden terem és minden kiállító egyformán fontos. Feltűnő a harminc művész munkásságának, érdeklődési körének rendkívüli szélessége. Ellenben közös a művészekben, hogy mindannyian történeteket mesélnek. Kiválasztanak egy kutatási területet, amit a fotó eszközével vizsgálnak, miként a Közösségek, identitás, testkoncepciók terében az emberi testet és a hozzá kapcsolódó társadalmi toposzokat. Noha a test klasszikus fotográfiai téma, azonban az Y generáció számára már természetes a különféle társadalmi szubkultúrák bemutatása. S itt szintén felsejlik a múlt, tudniillik a body art korai művészeti koncepcióit idézik a munkáikban.
A figurális alkotások mellett a Kiterjesztett fotográfia – absztrakció és fotótechnikai kísérletek szekció már absztrakt művekből válogat. Többen a fényképezés kezdeteire utalnak vissza, akad, aki a cinket és az ezüstöt használta alapanyagul az alkotásaihoz.
A másik teremben az emlékezet, a család, a gyermeknevelés, a gyermeki fantázia gondolatköre elevenedik meg. Az egyik alkotó a nagyapai hagyaték feldolgozása közben lelt rá a fényszűrőkre, amelyek mellé hasonló tengerparti felvételét társítja, ábrázolva a két egymástól távoli nemzedék közötti vizuális azonosságot. S akadnak többen, akik azt kutatják, meddig portré a portré, meddig felismerhető az emberi arc. Természetesen találkozhatunk hagyományos fényképekkel, csendéletekkel, életképekkel is.
A kiállítással azonos címen adta ki a Mai Manó Ház a százötven oldalas katalógusát, amelyben az alkotók képeit, életrajzát a kurátor, Sárvári Zita esszéje, valamint Gerhes Gábor, Kudász Gábor Arion, Sziládi Mónika és Ujj Zsuzsi rövid gondolatébresztő szövegei gazdagítják.
Álovits Bálint, Bartha Máté, Bede Kincső, Bilak Krystyna, Biró Dávid, Bognár Benedek, Bolla Szilvia, Dobokay Máté, Ember Sári, Éder Krisztián, Fabricius Anna, Gáldi Vinkó Andi, Geibl Kata, Ladocsi András, Kis-Kéry Anna, Klenyánszki Csilla, Andreas Laszlo Konrath, Kontha Dora, Móró Máté & Szanto Borbala, Neogrády-Kiss Barnabás, Perlaki Márton, Pósalaki Anett, Puklus Péter, Rédling Hanna, Schmied Andi, Schuller Judit Flóra, Standovár Júlia, Szalai Dániel, Vékony Dorottya, Vizi András Tibor munkái augusztus 19-ig láthatók.
Borítókép: Jelenet a kiállításból (Fotó: Bach Máté)
