– Milyen gondolat mentén indították útjára a Szólj be a papnak! kezdeményezést? Találkozhatunk hasonlóval a nagyvilágban?
– Nagyon egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy szerettük volna csökkenteni a templomi közösségek átlagéletkorát. Baráti sörözések alkalmával többször szóba került, miként tudnánk a templomokba, és ezáltal Istenhez közelebb vinni a saját korosztályunkat, a húszas, harmincas éveiben járó embereket. Nem egyszerű, de úgy gondoltuk, ha a fiatalok érdektelenek és nem teszik meg az első lépést, akkor a papokat, lelkészeket kell erre megkérni. Így jött az ötlet, hogy kocsmákba, fesztiválokra vigyük őket. Biztos akadnak hasonló kezdeményezések, de a provokatív címadás és megszólítás talán egyedi. Erre reményeink szerint azok is felkapják a fejüket, akik kicsit távolabb vannak az egyházi közegtől. Egyébként vitaestjeink híre eljutott több helyre is, így nagy örömünkre számos belföldi városon túl Partiumban, Erdélyben, Felvidéken, a müncheni magyar közösségben is tartottak már ilyen alkalmat.
– Mennyiben voltak nyitottak erre a különböző egyházak? Előfordult már komoly érdekütközés egy-egy témában? Ha igen, hogyan kezelik ezt a felekezetek képviselői?
– A kezdetekkor négy olyan papot kerestünk meg, akikről tudtuk, hogy nem fognak nemet mondani, így az első néhány évben minden beszélgetésre őket hívtuk meg. Tokodi László atya domonkos szerzetes, Asztalos Richárd evangélikus lelkész, Veres János református lelkész és Kiss László atya görög katolikus pap igyekezett minél jobb és érthetőbb válaszokat adni. Rendkívül hálásak vagyunk a nyitottságukért, hiszen általuk vált ismertté ez a forma.
Nagyon érdekes, hogy egy-egy este során kevésbé jönnek elő a különbözőségek, leginkább a hasonlóságok és egyezőségek kerülnek felszínre.
Általában a házas fél védi meg a cölibátust kritizáló kérdéseket. Komoly érdekütközéseket nem tapasztaltunk, de nyitottak vagyunk rá, én kifejezetten örülnék neki.
– Milyen kérdések foglalkoztatják a résztvevőket?
– A házasság előtti szexualitás, a papok titkosnak tűnő napirendje, a bűn, az igazság majdnem minden eseményünkön felmerül. Gyakran jön elő a politika és a pénz. Illetve meghatározók a közéletben éppen aktuálisan felmerülő problémák is. Sokan a saját életükre vonatkozóan teszik fel kérdéseiket: mi célunk a világban, mi az én személyes küldetésem, illetve gyakran felmerül, hogy mit gondolnak a lelkészek a lombikról vagy a homoszexualitásról. Néhányan úgy teszik fel a kérdést, hogy „Tudom, az egyház ezt mondja, de te, papként, hogyan látod ezt?” Az ilyen jellegű kérdések a személyes kedvenceim, az ezekre adott válaszok igazán izgalmasak.
– Minden előadás egy-egy különleges tematika köré épül. Mi alapján jelölik ki ezeket?
– Általában olyan témákat hozunk, ami meghatározza a mindennapjainkat. Akkor tudunk érdekes eseményeket szervezni, ha a minket is érintő kérdéseket boncolgatjuk. Volt, amikor a jézusi időmenedzsmentről, a klímahisztiről, az egyházi iskolák helyzetéről, a közelben dúló háború vagy a Petőfi-emlékév miatt a költészet és a szentek kapcsolatáról vitáztunk. Nyaranta fesztiválokon is megjelenünk, ahol sokkal személyesebb beszélgetések jönnek létre. Szemtől szemben lehet papokkal, lelkészekkel beszélgetni, vitázni, sörözni.
– Hogy kell elképzelni egy fesztiválos kitelepülést? Ide rend szerint milyen témákkal érkeznek?
– A Campus fesztiválra, amelyet idén július 19. és 23. között rendeznek meg, évek óta külön sátorral települünk ki. Ide napközben bárki benézhet, beszélgethet, sörözhet papokkal, felteheti a kérdéseit, akár vallással, akár az életével vagy az elakadásaival kapcsolatosak, sőt ha úgy van, akár gyónhat is. Mi azt valljuk, hogy nincs rossz felvetés. És az őszinte kérdések, őszinte válaszokat követelnek. Persze nem mindenki érkezik konkrét kérdéssel, sokszor csak a másnapi buli után lézengenek a fiatalok, őket is igyekszünk megszólítani, kvízekkel, játékokkal készülünk, ha úgy alakul, mélyebb beszélgetésekre is nyitottak vagyunk. Volt, aki a szexrobotok lelki életére volt kíváncsi, volt aki éppen házasság előtt állt és az egyházi házasságkötésről érdeklődött. Nagyon sokszínűek az emberek, rengeteg kérdés felmerül. A katolikusok szerencsésebbek, papi civilben, reverendában vagy a szerzetesi csuhában messziről beazonosíthatók, figyelemfelkeltők.
A református lelkészek nehezebben észrevehetőek, duzzogtak is egy kicsit emiatt, aztán egyik évben készítettek egy pólót: „Most már tudod, hogy így néz ki egy református lelkész” felirattal.
Így már őket is megszólították az érdeklődők. Idén több fesztiválon is tartunk pódiumbeszélgetést, az augusztus eleji Ördögkatlan fesztiválon a szó erejéről, Gyilkolsz vagy éltetsz a szavaiddal? címmel, a Campus fesztiválon Para a jövő?, illetve Hit-híd-cigányzene? címmel is beszélgetünk. Az utóbbi alkalommal olyan kérdések merülnek majd fel, mint például: milyen kapcsolat van a tradicionális cigányzene és a vallásosság között? A zene vajon hidat képez hívők és nem hívők, a cigányok és a nem cigányok között? A beszélgetést Czapp József moderálja, a kérdésekre pedig Erdős Fruzsi énekes és énektanár, valamint Oláh József, a Parno Graszt zenekar alapítója ad választ. Szeretettel várunk mindenkit!
– A mélyen vallásos emberek hogyan fogadják ezt a fajta modernizációt, amit akár a fesztiválos kitelepülés jelent, vagy csak maga a Szólj be a papnak! kezdeményezés?
– Változó. Van, akinek nagyon tetszik és van, aki évek óta elutasító, meggyőzhetetlen. Nem gondoljuk, hogy a hittételeket, a dogmákat meg kell újítani vagy például hogy a cölibátust el kellene törölni. Sőt.
Egyáltalán nem gondoljuk, hogy a papokat meg kellene győzni arról, hogy adjanak össze meleg párokat. De azt látjuk, hogy a sztereotípiákat le kell dönteni és párbeszédet kell létrehozni.
Mi azt a közeget igyekszünk megteremteni, ahol a világi és az egyházi fél találkozni tud. Sokszor nincs közös pont és közös nyelv sem. A papok egyházi szakzsargonnal beszélnek, az ilyen jellegű kommunikáció a világiak számára érthetetlen és unalmas. A kezdetekkor azt gondoltuk, hogy az emberek nem ismerik a papokat, később rájöttünk, a papok sem ismerik a világi személyeket, szűk közegükből ki kell mozdítani őket, akkor tud megvalósulni az igazi párbeszéd, nem a szószékről.
– Miért fontos, hogy ismert embereket is bevonnak a beszélgetésekbe?
– Tóth Gabi énekesnő a Hol van Isten a bajban? című vitaestre, Pumped Gabo a Bűnös test!? beszélgetésre csatlakozott be. A hírességek a világi oldalt képviselik, az ő szemüvegükön keresztül is betekintést nyerhetünk abba, hogy Isten hogyan van jelen a mindennapokban. Továbbá azt reméljük, hogy az ismert emberek megszólítanak olyanokat, akiket mi nehezebben tudnánk elérni, így néhányan eljönnek egy-egy beszélgetésünkre, ezáltal megismernek más álláspontokat, egyházi személyeket. Ha csak egy gondolatot visznek haza egy vitaestről, már megérte a több hónapos készületet.
– Mit üzennek azoknak, akik szerint ez egy gyenge próbálkozás a hittérítésre?
– Az ilyen jellegű beszólásokat is szívesen vesszük, nagyon örülünk, ha valaki kritikát fogalmaz meg, hiszen abból tudunk tanulni, ezeket a véleményeket később általában felhasználjuk és beépítjük az események szervezésébe. Az online hőbörgőknek azt szoktuk mondani, hogy jöjjenek el személyesen a következő eseményünkre, ahol egy korsó sörre a vendégeink, nézzék meg élőben, milyen egy ilyen este igazából. Tudjuk jól, hogy erőfeszítéseink gyümölcse nem tőlünk, hanem Istentől függ.
