Amióta a Magyar Állami Balettintézet kiköltözött belőle, üresen állt Lechner Ödön egyik korai remekműve, a MÁV Nyugdíjintézetének nagyvonalú bérháza, a Drechsler-palota az Andrássy úton.
Néha ugyan használtak belőle kisebb helyiségeket, Hajós utcai oldalán a kétezres évek elején néhány évre megnyitott például a Tütü Tangó nevű szórakozóhely, de a hosszú magárahagyottság az épület műszaki erodálásának veszélyét jelentette. Több gazdát is cserélt, mire a jelenlegi befektetőhöz kerülve, 2017-ben megkezdődött a tervezés a Bánáti +Hartvig Építésziroda gondos keze alatt.
Nem volt könnyű dolguk, mert az épület eredeti terveiből nem sok maradt meg, közben jelentősen sérült is az eredeti, 1886-ban átadott forma.
Már 1909-ben egy tűz tette tönkre a tetőzetet és a felső traktus egy részét a Dalszínház utca felől – lehullott az esővízcsatorna alatt a téglaburkolat és az épületdíszek –, de a háborúk és a gondatlan helyreállítások miatt is sokat vesztett eredeti megjelenéséből. Ezért a tetőzetet, az eredeti háromszög alakú csúcsokkal és a fémtornyocskákkal nem láthattuk az elmúlt száz évben, hiszen azokat mind ez idáig nem állították helyre.
Az épületfelújítás mostani képe
a műemlék-felújítás mintapéldánya, nemigen találni rajta olyan fogást, amit hívebben kivitelezhettek volna, közel 150 évvel az épület megépítése után.
Az Andrássy úton távolról szembetűnő a törtfehér, magas minőségű vakolat, ami letisztult, finom eleganciát kölcsönöz a háznak. Ha közelebb megyünk, az árkádok alatt olyan kék mennyezettel találkozunk, ami manapság alig látható budapesti épületeken.
Falfeltárással foglalkozó szakemberek speciális színkeverésével kaphatták meg ezt az árnyalatot, ami a századforduló egyik jellegzetes boltozatszínét hozza vissza, egészen diszkréten megtörve a homlokzat fehérségét mindenütt a boltívek alatt.
Lechner épülete méltóságteljesen néz szembe a királynővel, az Ybl Miklós tervezte Operaházzal. Ahogyan ő maga fogalmazta meg a két épület viszonyát:
„Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon.”
Érdekes móka elveszni a kis részletekben, építészeti gegekben, felfedezni az ablakok sarkában ránk figyelő kis puttófejeket, míg az ablakok felső díszítésében a visszatérő kétfarkú sellőalakokat. A sárga téglaburkolat sem szokványos manapság, sajátos képet ad a háznak.
Jellegzetessége a különböző funkciójú,
kis színes ablakos kiugró tömegek, amelyek a főbejárat árkádjai alatt és az épület belső udvari falán is láthatók.
Szintén a palota főhomlokzatán láthatók a lekerekített erkélyek felett, a háromszög alakú kis kilépő erkélyek. Ez a háromszögforma tér vissza a tornyokban, a tetőablakokon, amelyek ismétlődő kárókockaként a W Budapest szálloda logóra is jól rímelnek.
A Drechsler-kávéház nagy terasszal nyílt meg az átadás után, a társasági élet kiemelt helyszíne volt, míg az épület a MÁV Nyugdíjintézet bérháza, hatszobás luxuslakosztályokat adott ki. Huszonnégy lakás volt akkoriban a hatalmas belterű épületben kialakítva, képzeljük csak el mekkora luxust jelentett ez, hiszen ma a legnagyobb budapesti apartman számú műemlék hotel épült belőle a 151 szobájával.
Újra kávéház-étterem nyílik a szép árkádok alatt, és ha a lábunk elé nézünk, jól kivehető az egykori lépcsőelem, most már az utcaszintbe olvadva, ebből is látható mennyivel lejjebb volt akkor a város talajszintje.
A Hajós utcai bejárat kevésbé ünnepélyes, ez volt tehát a néhai lakók bejárata is, ahol még – egyes információk szerint – lovas kocsival is behajtottak. Ezen az oldalon tűnnek fel az ablakok sarkából figyelő puttófejecskék, a belső udvari falon pedig oroszlánfejek figyelnek. A szálloda igazgatója, Igor Buercher rövid bebocsátást enged az épületbe, ahol nagy a készülődés a július 10-i hivatalos megnyitásig.
A hotel a szabadabb luxus kialakításán dolgozott, magát a várost is beleszőtte a dizájnelemekbe, egyúttal a modern és a tradíció játékát szerette volna életre hívni egyedi belsőépítészeti megoldásokkal.
Ennek megfelelően négy-öt narratív elem figyelhető meg, az egyik ilyen az úgynevezett second skin, vagyis a második réteg, ami például a boltívek alatt látható dizájn boltív kialakításnál követhető. Lenyűgöző, hogy a bejárat mellett az előcsarnokban még megmaradt az eredeti tölgyfa ajtó, ezt a közel 150 éves ajtót újították fel, a külső fa ablakkeretek azonban már utángyártottak.
A szálloda belső udvara a másik közösségi tér: az egykori nyitott belső udvart most egy áttetsző parabolatető fedi, hogy időjárástól függetlenül lehessen használni. A kétoldali parabola izgalmas, hajlított-tető-formát teremt az étterem felett, szépen illeszkedik az épület formavilágába. Szorosan együttműködve a tervezőkkel, a DVM group a belsőépítészeti elemek, köztük a transzparens belső udvari tető, magas színvonalú megteremtéséért felelt. Az angol BJB belsőépítész csapat koncepcióját a DVM group tervezőcsapata dolgozta ki, szakembereik által valósulhatott meg mindaz, ami a szobákban és a közösségi terekben látható.
A tető felett, a homlokzaton is visszatérő, díszes, tornyos, színes ablakos kidomborodások, mintegy zárt erkélyek, az étteremből jól megfigyelhetők. A kinti és benti kávéház kialakítása nemcsak az eredeti funkció dicséretre méltó visszaállítása, de az Andrássy út éttermekben szegény szakaszát is pótolja.
Két luxuslakosztályt tekintünk meg: mindkettő kivételes kilátást nyújt a nemrég átadott Operaházra, előkelő fürdőszobával, a balettra és a sakk-kultúrára fókuszáló belsőépítészeti elemekkel.
A dizájn legfigyelemreméltóbb eleme az a finom színválasztás, ami már a külső homlokzat kékjén is lenyűgözött minket. Az antik rózsaszín, matt csempeburkolat, a halványvörös padlócsempe az emeleten, ami az eredeti burkolat rekonstrukciója, éppen olyan kikevertszín-ritkaság, mint a homlokzati kék.
A MÁV Nyugdíjintézetének megbízásából Lechner Ödön és Pártos Gyula irodája tervezte az épületet. Akkoriban a luxuslakások kiadásából befolyt összeg a nyugdíjalapot támogatta. A földszinti árkádok alatt a híres Drechsler-kávéház tulajdonosának a nevére utalt. Drechsler Béla – aki eredetileg Drexler Béla volt – családneve később az egész épületre átragadt. Mostanra a Drechsler-palota terjedt el, de Drexler-palotának is nevezték. Egy 1900-as képes levelezőlap az épületet MÁV Nyugdíjintézet palotája – „Drechsler” kávéház és Vendéglő néven, egy másik, 1903-as képes levelezőlap pedig „Drechsler nagy Vendéglő” néven említi.
Az emeleti folyosóról kerek formába öntött domborműveket láthatunk a falon: James Watt és George Stephenson portréját. A skót feltaláló a gőzgép fejlesztése miatt, míg George Stephenson a gőzmozdonyos vontatás kitalálójaként, a vasút atyjaként emlegetett tudományos munkája miatt került a Magyar Államvasutak néhai bérházának falára.
A 151 stílusos vendégszobából megnéztük az Extreme WOW elnevezésű – a W Elnöki Lakosztályt, valamint egy desztinációs bárt, éttermet, W Lounge-t és az AWAY Spa-t, melyeket Budapest gazdag történelme, kreativitása és sokszínűsége ihletett.
A második réteg dizájn esztétikája olyan tereket hoz létre, amelyek minden alkalommal újabb és újabb jelentéseket tárnak fel a W Budapestbe betérők részére. Pest-Buda története ihlette ennek a résznek a narratíváját, újabb és újabb momentumokat mutatva meg a város történetéből.
Az ötödik emelet egyedi fa-központú kialakítású maradt, a Drechsler-palota ezen részének eredeti funkciójában.
A földszint alatti részre is lejutunk, ahova egy speakeasy bárt építettek, lenyűgöző látni, hogy Lechner Ödön micsoda pincerendszert tervezett egykor ide. Az eredeti kialakítást követve úgy újították fel, hogy látszódjon a valamikori hatalmas terület. A látványmegoldásokban az eklektikus karakterek és régi asztaltársaságok előtt tisztelegve építkeztek, akik korábban gyakran megfordultak a térben.
Az amerikai szállodalánc a tengerentúlon jól ismert magyarokra is gondolt: Harry Houdini illuzionista munkáját hozzák vissza a Titkok fürdőjében. Az illúzió, a tükrök és a vízi elemek, a végtelen tér és nyugalom érzetét keltik.
Ha visszatekintünk a századforduló előttről fennmaradt híres fotóra, nagy társasági életet látunk a kávéház teraszán.
Nem kell sokat várnunk már, hogy ez a valaha volt kávéházi élet visszatérjen az Andrássy út elejére, és a nemrég átadott Operaházba igyekvők, a Drechslerben újra találkozzanak.
Borítókép: Drechsler-palota (Fotó: Mirkó István)
