Amióta a Magyar Állami Balettintézet kiköltözött belőle, üresen állt Lechner Ödön egyik korai remekműve, a MÁV Nyugdíjintézetének nagyvonalú bérháza, a Drechsler-palota az Andrássy úton.

Néha ugyan használtak belőle kisebb helyiségeket, Hajós utcai oldalán a kétezres évek elején néhány évre megnyitott például a Tütü Tangó nevű szórakozóhely, de a hosszú magárahagyottság az épület műszaki erodálásának veszélyét jelentette. Több gazdát is cserélt, mire a jelenlegi befektetőhöz kerülve, 2017-ben megkezdődött a tervezés a Bánáti +Hartvig Építésziroda gondos keze alatt.
Nem volt könnyű dolguk, mert az épület eredeti terveiből nem sok maradt meg, közben jelentősen sérült is az eredeti, 1886-ban átadott forma.
Már 1909-ben egy tűz tette tönkre a tetőzetet és a felső traktus egy részét a Dalszínház utca felől – lehullott az esővízcsatorna alatt a téglaburkolat és az épületdíszek –, de a háborúk és a gondatlan helyreállítások miatt is sokat vesztett eredeti megjelenéséből. Ezért a tetőzetet, az eredeti háromszög alakú csúcsokkal és a fémtornyocskákkal nem láthattuk az elmúlt száz évben, hiszen azokat mind ez idáig nem állították helyre.
Az épületfelújítás mostani képe
a műemlék-felújítás mintapéldánya, nemigen találni rajta olyan fogást, amit hívebben kivitelezhettek volna, közel 150 évvel az épület megépítése után.
Az Andrássy úton távolról szembetűnő a törtfehér, magas minőségű vakolat, ami letisztult, finom eleganciát kölcsönöz a háznak. Ha közelebb megyünk, az árkádok alatt olyan kék mennyezettel találkozunk, ami manapság alig látható budapesti épületeken.
Falfeltárással foglalkozó szakemberek speciális színkeverésével kaphatták meg ezt az árnyalatot, ami a századforduló egyik jellegzetes boltozatszínét hozza vissza, egészen diszkréten megtörve a homlokzat fehérségét mindenütt a boltívek alatt.

Lechner épülete méltóságteljesen néz szembe a királynővel, az Ybl Miklós tervezte Operaházzal. Ahogyan ő maga fogalmazta meg a két épület viszonyát:
„Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon.”
Érdekes móka elveszni a kis részletekben, építészeti gegekben, felfedezni az ablakok sarkában ránk figyelő kis puttófejeket, míg az ablakok felső díszítésében a visszatérő kétfarkú sellőalakokat. A sárga téglaburkolat sem szokványos manapság, sajátos képet ad a háznak.
Jellegzetessége a különböző funkciójú,
kis színes ablakos kiugró tömegek, amelyek a főbejárat árkádjai alatt és az épület belső udvari falán is láthatók.