Hősök képregényes tere

István király, Mátyás király, Rákóczi fejedelem, Kossuth Lajos, és a magyar múlt más nagy alakjai jelennek meg az igen ambiciózus képregény-antológia lapjain. Régi és új alkotásokból, idősebb és fiatalabb szerzőktől válogatott a Sinonimo–Levi szerkesztőpáros. A minden szempontból színes kiadvány címe Hősök tere lett, mely szellemes és sokatmondó cím; sőt sokat ígérő, mely ígéret meg is valósul.

Nem kockázatos kijelenteni, hogy a kötet egyik legismertebb darabja Cs. Horváth Tibor és Zórád Ernő klasszikus remeke, a Könyves király. Zórád és Cs. Horváth műveikkel a keményebb szocializmus idején is életben tartották a magyar történelmi és irodalmi hagyományokat, és sokakat megnyertek a képregény ügyének. A Fehér Tibor regényéből készült Könyves király, Könyves Kálmán története a két szerző számos munkája közül az egyik legkiválóbb, nem csoda, hogy helyet kapott a válogatásban.

A Szentföld lovagja, Trux Béla és Farkas Lajos műve a keresztes hadjáratok korába repít vissza. Ma már a kutatók számára világos: II. András nem volt olyan tehetetlen király, mint ahogy Katona József drámájából és Erkel Ferenc operájából, a Bánk bánból kitetszik. 

A történészek szerint valójában nagyon is ambiciózus, gondolkodó és taktikus államférfi volt.

 A szentföldi hadjáratot apjától örökölte, s bár nem fűlött hozzá a foga, helyt állt a mostoha viszonyok között. Farkas Lajosról érdemes megjegyezni, hogy egyike azon kevés magyar grafikusnak, aki külföldön dolgozik, és kiváló rajzai számos sikeres külhoni képregény lapjait is díszítik. 

A Farkasnak foga közt talán a kötet egyik legkomorabb darabja, képi világa is ezt tükrözi. A tatárjárás korát eleveníti fel, a tragikus muhi csatát. Sinonimo forgatókönyve jó alapot adott a két rajzolónak, Pásztor Tibornak és Várai Artúrnak. Pásztor Tibor mongol arcai feledhetetlenek, rémmesébe illő emberszörnyeket idéznek, mint ahogy az ország népe akkoriban valószínűleg ilyennek is látta a kegyetlen harcosokat. 
Hogy is maradhatott volna ki a gyűjteményből Cs. Horváth Tibor és Kocsmáros Pál Egri csillagok-adaptációja, mely ráadásul nem is olyan régen valódi „renováláson” esett át. 

Sokak kedvence volt régebben ez a mű is, és a Varga „Zerge” Zoltán által felújított klasszikus talán a mai fiatalokhoz is közelebb hozza a képregényt.

Neves grafikusgárda dolgozott a Hősök tere című köteten (Fotó: Képes Krónika Kiadó)

Mátyás gyerekkora, királlyá választása is helyet kapott a kiadványban, A név árnyékában címmel (Benkő László regénye adta az alapot), amiben benne van Cillei Ulrik felkoncolása, Hunyadi László kivégzése, valamint a fiatal Mátyás megdicsőülése. Talán a legtöbb történelmi legenda ehhez az időszakhoz kapcsolódik. És Cserkuti Dávid meg is tartotta ezeket, mondván, hogy ezektől nem érdemes megfosztani az olvasókat. Noha a történészek munkájának köszönhetően tudjuk, hogy a Hunyadi János halála utáni véres események nem egészen úgy zajlottak, ahogy a köztudatban élnek. A történet egyértelmű gonoszai az intrikus Cillei, és a már ifjan is cinikus, hitszegő király, V. László; a Hunyadi-család tagjai és hívei pedig az örök és tiszta jót képviselik. És jól van ez így, őrizzük a legendáinkat, de érdemes tudni az új kutatások eredményeiről is.

Sok olyan fontos kérdést vet fel ez a kötet, melyek arra keresik a választ, hogy miként érdemes ma történelemről mesélni. 

Ezek közül az egyik, amit a Mátyás-történet kapcsán már említettünk: manapság sokan rossz szemmel nézik, hogy a távoli múlt kutatói új adatokra bukkanva vagy éppen csak máshogy értelmezve az eddig is ismert forrásokat, kissé lerángatják a földre nemzeti hőseinket. Pedig nem arról van szó, hogy a történészek valamiféle ellenszenvtől vezérelve le akarják dönteni bálványainkat, csak közelebb akarják hozni a ma emberéhez. És ez azzal is együtt jár, hogy az eddig kevésbé becsült történelmi alakok nagyobb hangsúlyt kapnak, rossz hírüket ugyanúgy cáfolják a kutatók, ahogy a népszerű hősök jellemét árnyalják. Ez a folyamat a kötetben megjelenő alkotásokon, műrészleteken is meglátszik. Egyes művészek a régi hőseposzhoz ragaszkodnak, a romantika korában kialakult képhez, mások a történelmi figurák emberi gyarlóságait is megmutatják, elfogadják, és inkább a kutatók által újonnan megállapított állításokra építenek.

Jelen írás nem térhet ki az összes műre, műrészletre, pedig mindegyik képregény megérdemelné, de mindenképpen meg kell említeni a kötet utolsó darabját, mely egy szép és szokatlan lírai zárás: a Himnusz képregényformába öntve.

A műfaj alkotói ritkán fordulnak a lírához, mármint a vérbeli, színtiszta lírához, hiszen a képregény mégiscsak megkívánja a történetmesélést. De nem lehetetlen verset képregényre adaptálni, ez példázza Farkas Lajos alkotása is a Hősök tere záróakkordjaként. A művész apró kerettörténetbe ágyazva mondja el a költemény megszületésének történetét, Kölcsey Ferenc ihletett állapotának megkapó pillanatképeivel.

Ez a mű méltó zárása és egyben jelképes összegzése ennek a fantasztikus kiadványnak. Úgy vélem, nem merészség kijelenteni: a Hősök tere című kötetnek azok polcán is ott a helye, akik nem a képregényes műfaj elkötelezett hívei.

Borítókép: A Hősök tere képregény borítója (Fotó: Képes Krónikák Kiadó)