A történelmi képregény hazánkban hiánycikk, gondolhatnák sokan, de ha kicsit jobban utánanézünk, kiderül, hogy számos ilyen kiadvány jelent már meg, és jelenik meg most is. Bár a külhoni szuperhősmítoszok dömpingje mellett eltörpül ez a tematika, azért jó néhány kiváló képregényes alkotót foglalkoztat a magyar múlt, és a rajongók is figyelnek rájuk. Az viszont szinte leküzdhetetlen akadály – remélhetőleg ez hamarosan változik –, hogy „kilencedik művészet” piaca hazánkban viszonylag kicsiny, és a műfaj kedvelőinek nagy részét is elcsábítják a Marvel és DC termékei.
Nemrégiben viszont olyan kötet jelent meg a magyar történelemről, amely talán sok érdeklődő figyelmét felhívhatja ezekre a művekre.
Két képregényalkotó, Mészáros János (Sinonimo) és Németh Levente (Levi) a Hősök tere című antológiával egy olyan kiadványt álmodott meg, ahol régi és új alkotók műveiből válogatva megmutathatják a magyar történelmi tematika és a képregény találkozásának szépségeit.
A kötetben a grafikusok közül a már legendás Zórád Ernő és Korcsmáros Pál mellett megjelenik élő klasszikusként Fazekas Attila, és számos ismert (vagy kevésbé ismert) alkotó: Cserkuti Dávid, Farkas Lajos, Futaki Attila, Pásztor Tibor, Szabó Máté, Tondora Judit, Várai Artúr, Vadas Csaba és az egyik szerkesztő, Németh Levente.
A könyv fontos szerzője Katona Csaba történész, aki minden fikciós műhöz rövid, de igen tartalmas leírást illesztett, amely bevezeti az olvasót az adott korba és a főhősök életébe.
A nagyszabású kiadvány a csodaszarvas legendájával kezdődik, Hunor és Magyar klasszikus nemzetségalapításával. Arany János Rege a csodaszarvasról című verse köré – mely ebben a formában a Buda halálának egy betétje – Fazekas Attila varázsolt fantasztikus rajzokat, álomszerű, mitologikus világot teremtve, ahogy az illik egy ilyen ősi meséhez.
Sinonimo és Szabó Csaba Minden magyarok királya című alkotásában 997-ben járunk, az első paneleken István épp egy megsebzett vadkant győz le, ezután vitézei rossz hírt hoznak: Géza haldoklik. Halálos ágyán elmondja akaratát: István legyen a magyarok fejedelme. Koppány természetesen nem ért ezzel egyet, és az ősi jogra hivatkozva, miszerint a legidősebb férfirokon lesz a fejedelem, igényt tart az országra. Feltűnő a különbség István és Koppány környezete között, a pogány hit és kereszténység a vizualitásban markánsan megmutatkozik.
A rajzoló nem finomkodik, ugyanis néhány csatajelenet megmutatja, milyen brutális lehetett egy középkori ütközet.
Ugyanakkor a szimbolizmus sem áll messze tőle: István álmában a turult, a régi hit jelképét keresztüldöfi egy kétfejű sassal díszített lándzsa. Jól ismerjük a történetet, ez a mű is gazdagítja a legendakört.
Nem kockázatos kijelenteni, hogy a kötet egyik legismertebb darabja Cs. Horváth Tibor és Zórád Ernő klasszikus remeke, a Könyves király. Zórád és Cs. Horváth műveikkel a keményebb szocializmus idején is életben tartották a magyar történelmi és irodalmi hagyományokat, és sokakat megnyertek a képregény ügyének. A Fehér Tibor regényéből készült Könyves király, Könyves Kálmán története a két szerző számos munkája közül az egyik legkiválóbb, nem csoda, hogy helyet kapott a válogatásban.
A Szentföld lovagja, Trux Béla és Farkas Lajos műve a keresztes hadjáratok korába repít vissza. Ma már a kutatók számára világos: II. András nem volt olyan tehetetlen király, mint ahogy Katona József drámájából és Erkel Ferenc operájából, a Bánk bánból kitetszik.
A történészek szerint valójában nagyon is ambiciózus, gondolkodó és taktikus államférfi volt.
A szentföldi hadjáratot apjától örökölte, s bár nem fűlött hozzá a foga, helyt állt a mostoha viszonyok között. Farkas Lajosról érdemes megjegyezni, hogy egyike azon kevés magyar grafikusnak, aki külföldön dolgozik, és kiváló rajzai számos sikeres külhoni képregény lapjait is díszítik.
A Farkasnak foga közt talán a kötet egyik legkomorabb darabja, képi világa is ezt tükrözi. A tatárjárás korát eleveníti fel, a tragikus muhi csatát. Sinonimo forgatókönyve jó alapot adott a két rajzolónak, Pásztor Tibornak és Várai Artúrnak. Pásztor Tibor mongol arcai feledhetetlenek, rémmesébe illő emberszörnyeket idéznek, mint ahogy az ország népe akkoriban valószínűleg ilyennek is látta a kegyetlen harcosokat.
Hogy is maradhatott volna ki a gyűjteményből Cs. Horváth Tibor és Kocsmáros Pál Egri csillagok-adaptációja, mely ráadásul nem is olyan régen valódi „renováláson” esett át.
Sokak kedvence volt régebben ez a mű is, és a Varga „Zerge” Zoltán által felújított klasszikus talán a mai fiatalokhoz is közelebb hozza a képregényt.
Mátyás gyerekkora, királlyá választása is helyet kapott a kiadványban, A név árnyékában címmel (Benkő László regénye adta az alapot), amiben benne van Cillei Ulrik felkoncolása, Hunyadi László kivégzése, valamint a fiatal Mátyás megdicsőülése. Talán a legtöbb történelmi legenda ehhez az időszakhoz kapcsolódik. És Cserkuti Dávid meg is tartotta ezeket, mondván, hogy ezektől nem érdemes megfosztani az olvasókat. Noha a történészek munkájának köszönhetően tudjuk, hogy a Hunyadi János halála utáni véres események nem egészen úgy zajlottak, ahogy a köztudatban élnek. A történet egyértelmű gonoszai az intrikus Cillei, és a már ifjan is cinikus, hitszegő király, V. László; a Hunyadi-család tagjai és hívei pedig az örök és tiszta jót képviselik. És jól van ez így, őrizzük a legendáinkat, de érdemes tudni az új kutatások eredményeiről is.
Sok olyan fontos kérdést vet fel ez a kötet, melyek arra keresik a választ, hogy miként érdemes ma történelemről mesélni.
Ezek közül az egyik, amit a Mátyás-történet kapcsán már említettünk: manapság sokan rossz szemmel nézik, hogy a távoli múlt kutatói új adatokra bukkanva vagy éppen csak máshogy értelmezve az eddig is ismert forrásokat, kissé lerángatják a földre nemzeti hőseinket. Pedig nem arról van szó, hogy a történészek valamiféle ellenszenvtől vezérelve le akarják dönteni bálványainkat, csak közelebb akarják hozni a ma emberéhez. És ez azzal is együtt jár, hogy az eddig kevésbé becsült történelmi alakok nagyobb hangsúlyt kapnak, rossz hírüket ugyanúgy cáfolják a kutatók, ahogy a népszerű hősök jellemét árnyalják. Ez a folyamat a kötetben megjelenő alkotásokon, műrészleteken is meglátszik. Egyes művészek a régi hőseposzhoz ragaszkodnak, a romantika korában kialakult képhez, mások a történelmi figurák emberi gyarlóságait is megmutatják, elfogadják, és inkább a kutatók által újonnan megállapított állításokra építenek.
Jelen írás nem térhet ki az összes műre, műrészletre, pedig mindegyik képregény megérdemelné, de mindenképpen meg kell említeni a kötet utolsó darabját, mely egy szép és szokatlan lírai zárás: a Himnusz képregényformába öntve.
A műfaj alkotói ritkán fordulnak a lírához, mármint a vérbeli, színtiszta lírához, hiszen a képregény mégiscsak megkívánja a történetmesélést. De nem lehetetlen verset képregényre adaptálni, ez példázza Farkas Lajos alkotása is a Hősök tere záróakkordjaként. A művész apró kerettörténetbe ágyazva mondja el a költemény megszületésének történetét, Kölcsey Ferenc ihletett állapotának megkapó pillanatképeivel.
Ez a mű méltó zárása és egyben jelképes összegzése ennek a fantasztikus kiadványnak. Úgy vélem, nem merészség kijelenteni: a Hősök tere című kötetnek azok polcán is ott a helye, akik nem a képregényes műfaj elkötelezett hívei.
Borítókép: A Hősök tere képregény borítója (Fotó: Képes Krónikák Kiadó)
