Francesco Demuro tízévesen kezdett el énekelni, majd a szardíniai Sassari és Cagliari konzervatóriumaiban folytatta tanulmányait. Nemzetközi karrierjét nagy sikerű pármai debütálása indította el Verdi Luisa Miller című operájában. Ezután a legnagyobb tenorszerepek következtek a világ legismertebb dalszínházaiban: mantuai hercegként (Verdi: Rigoletto) Torinóban, Pármában, Hongkongban, Pekingben és San Franciscóban, Alfred Germontként (Verdi: Traviata) a Veronai Arénában, a Covent Gardenben és a Berlini Staatsoperben, valamint Nemorino megformálójaként (Donizetti: Szerelmi bájital) a Milánói Scala és a Bécsi Staatsoper színpadán ünnepelte a közönség.
Korábban egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szereti az olasz zeneszerzőket, köztük Donizetti és Bellini operáit, de nagyra tartja a francia szerzőket is, különösen Jules Massanet egyik leggyakrabban játszott operáját, a Werthert. Mint mondta, a darab vokálisan igen drámai. Egyszerre van szükség hozzá a tökéletes legatóban való éneklési képességre és a pianissimo használatára is.
A tenor budapesti fellépései önmagukban is kuriózumok, hiszen naptárja évekre előre telített: a tengerentúlon Seattle-ben lép fel Rodolfo szerepében (Puccini: Bohémélet), majd a New York-i Metropolitan, a Milánói Scala, a Frankfurti Opera és a párizsi Opéra Bastille következik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!