A táncházi évadot a Táncház Egyesület szervezésében a Fonóban szeptember 9-én a Táncházak éjszakája nyitja. Délutántól hajnalig változatos programokkal várják az érdeklődőket, az este folyamán a Kárpát-medence magyarságának táncai kerülnek terítékre.
Két külön teremben alapvetően a Magyarországon működő és a külhoni magyar táncházak, valamint a hazai etnikumok kultúráját őrző-közvetítő nemzetiségi táncházak mutatkoznak be, illetve a magyar nyelvterület különböző tájegységei, amelyeken képzett táncpedagógusok élő zenére kalauzolják végig az érdeklődőket.
Délután bográcsozás, kézműves-foglalkozások, interaktív gyerekprogram és táncház várja a látogatókat.
18.30-kor a Foltin Jolán-emlékkiállítás zenés tárlatvezetésére kerül sor, majd kamasztáncházra várjuk a fiatalokat, utána kerekasztal-beszélgetéssel folytatódik az este. 20.30-tól többek között mezőkölpényi, kalocsai, kalotaszegi, szatmári, visai, moldvai táncokat, valamint őrkői és nagyecsedi cigány táncokat tanulhatnak és táncolhatnak a résztvevők.
A talpalávalót olyan zenekarok húzzák, mint a Magos, a Zagyva banda, a Khamoro, Kalász banda, a Talléros és a Berka.
A magyarországi táncházmozgalom 1972-ben indult útjára,és azóta ez a különösen mély szövetű közösség és módszer – amely a néphagyományok funkcionális alkalmazásában rejlő szemléletén keresztül a magyar tradíciók egyik legfőbb közvetítőjévé vált – létjogosultságot szerzett Torontótól Budapesten át Tokióig.
A mozgalom első számú bázisa a Bartók Együttes lett, a szellemi vezetői pedig Martin György, Sebő Ferenc, Halmos Béla és Timár Sándor. Timár szerepe óriási volt: ő volt az, aki először javasolta, hogy a táncegyüttesek a próbateremben is élő zenére gyakoroljanak. Azt vallotta, hogy a paraszti tánclépéseket eredeti formájukban kell megtanulni a helyszínen, vagy filmről, és ha sikerül hozzá elsajátítani az improvizációs készséget, akkor már csak a táncoson múlik, hogyan él e tudással.
A rendszerváltást követően aztán az új táncházas generáció új városi helyszíneket emelt be a mozgalomba:
létrejöttek a folkkocsmák, és fontos táncházas helyszín lett a Fonó Budai Zeneház is, amely a kelenföldi Sztregova utcában, egy lepusztult gyártelep szomszédságában nyitott meg 1995-ben. A Fonó vált a városi népzene egyik legfontosabb színterévé, a táncházmozgalom történetének legfontosabb magánvállalkozásává. Az új táncházas nemzedék már máshova helyezi a hangsúlyokat. Ez a generáció már intézményesített keretek között kerül közelebb népi hagyományainkhoz, ennélfogva másképpen nyúl hozzá a magyar nemzeti tradíciókhoz, zenénkhez és táncokhoz.
Borítókép: A táncháznak a kezdetek óta alapvető része az élőzene (Fotó: Barcsik Géza/Fonó Budai Zeneház)
