A színésznő sok időt töltött gyerekként színházban, amikor iskolai szünetekben a szüleivel volt.
Főleg a Kecskeméti Katona József Színházhoz kötődnek emlékei, hiszen a szülei a karrierjük nagy részét ott töltötték.
– Erős élmény volt egy gyereknek, hiszen izgalmakkal teli varázskastélyba csöppentem. Ám egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy szerelem volt első látásra. Bár élveztem, hogy ott lehetek, de nem gondoltam arra, hogy ugyanazt szeretném csinálni, amit a szüleim – árulta el Udvaros Dorottya, a legújabb Nemzet Színésze.
A rangos cím birtokosa eleinte orvosnak készült, gyógyítani szeretett volna, de matematikából és fizikából gyenge volt.
Ez idő tájt csatlakozott a gimnáziumi színjátszó körhöz, ahol megtetszett neki a színművészet.
– A próbák sora volt igazán izgalmas, amikor nekifogtunk eljátszani egy jelenetet, ahogyan azt a színházakban is szokták – fogalmazott a művésznő. A fiatalok által létrehozott Szentivánéji álomnak nagy sikere volt.
Ugyanakkor a szüleit nem szakmai szemmel nézte:
Sokszor voltam bent a színházban úgy, hogy ők próbáltak, de azt nem vettem komolyan. Csak akkor döntöttem el, hogy ezt szeretném csinálni, amikor a saját bőrömön tapasztaltam, milyen az, ha az ember egyre közelebb jut egy szerephez. A nagyon erős látvány- és illatemlékek, például a festett díszletek illata és a régi sminkek szaga biztos, hogy erős nyomot hagyott bennem
– emlékezett a szüleivel a színházban eltöltött évekre.
Udvaros Dorottya édesanyja, Dévay Camilla és édesapja, Udvaros Béla nagy odaadással, szerelemmel űzték hivatásukat.
Ugyanakkor édesanyja féltette a lányát a színpadi léttől.
– Ehhez elég erősnek kell lenni – idézte fel Udvaros Dorottya édesanyja szavait. Hozzátette: – Itt nemcsak egy pálya sikeréről van szó, hanem a mindennapi kudarcokról is. Arról, amikor egy próbán valahogy nem sikerül egy jelenet, és amíg végre olyan lesz, ahogy elképzeltem, kudarcok sorozatát kell elszenvedni. Tulajdonképpen az egész pálya ebből áll.
Amikor sikereket él meg a művész, azok a ritka nagy csúcsok, de ami a mélyben van, az sok munka és kudarc. Valószínűleg ettől féltett édesanyám.
Aggodalom ide vagy oda, a sikerek elég korán megtalálták a színészi hivatást választó fiatalt. Harmadéves főiskolásként megkapta a Téli regében Perdita szerepét, az előadásban Törőcsik Marival, Máthé Erzsivel és Cserhalmi Györggyel játszott egy színpadon.
De szívesen emlékszik vissza a Szolnokon töltött évekre is, ahol Margitai Ágival dolgozott együtt. Koós Olga is fontos mestere lett, aki sokáig figyelemmel kísérte Udvaros Dorottya pályáját. – Ők voltak azok a művészek, akik a legerősebben hatottak rám – mondta a színésznő.
És persze a szülők. Édesanyjától az elszántságot, apjától a talpra állás képességét örökölte.
Udvaros Bélának fontos volt, hogy a színházon kívül is dolgozzon, így rengeteg irodalmi estet tartott az országban, és ha éppen nem volt színházban szerződése, akkor ezekre készült. – Neki is voltak nehéz periódusai az életében, de soha nem láttam, hogy feladná. A legfontosabb, amit tőle tanultam, hogy nincs olyan mélypont az életben, ahonnan nem lehet továbblépni, felállni.
A színésznő az édesanyjára emlékezve úgy fogalmazott: – Minden sikeremet édesanyámnak ajánlom.
Fantasztikus színésznő volt, de az élet úgy hozta, hogy ő nem kapott szakmai elismerést. Úgy érzem, hogy a Nemzet Színésze cím neki is jár, ez az övé is.
Borítókép: Udvaros Dorottya (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
