Sylvester Stallone 2010-ben jelentkezett a The Expendables – A feláldozhatók első részével, amely akkora sikert aratott, hogy két folytatást is kapott: a második rész 2012-ben, a harmadik 2014-ben jött ki. A következőre tehát kilenc évet kellett várni, és
a filmgyártás világszerte használt álmoskönyve azt állítja: ennyi idő elteltével ritkán szoktak jól sikerült, erős epizódok készülni.
A Feláldozhatók 4. sem az.
Részben azért, mert Sylvester Stallone – a széria ötletgazdája, az első rész rendezője, az alaptrilógia egyik forgatókönyvírója és főszereplője – nem vállalt részt a szkript elkészítésében, és nem az általa játszott karakter a központi alak.
Barney Ross meglehetősen rövid ideig látható a vásznon. (Ha szóviccel kívánnánk élni, említhetnénk, hogy Stallone rajongóinak ez meglehetősen ross hír, de vegyük úgy, hogy nem írtunk ilyet). A negyedik rész központi figurája így Lee Christmas, és bár az őt alakító Jason Statham megteszi, ami rajta múlik, hogy megmentse a filmet, csodákra ő sem képes.
És ha már itt tartunk: Sly-on és Stathamen kívül csupán Dolph Lundgren és Randy Couture tért vissza az eddigi részekben szereplő színészek közül,
többen igencsak hiányoznak – például Arnold Schwarzenegger, hogy mást ne említsünk.
A forgatókönyvírók új szereplőkkel igyekeznek pótolni a hiányt, de az új karakterek úgyszólván semmit nem adnak hozzá a történethez. Ez abban az esetben különösen bosszantó, mikor a figurában amúgy volna potenciál, de a szkript készítői egyszerűen nem ügyelnek arra, hogy alaposabban megismertessék az illetőt a nézővel (igen, a Levy Tran által életre keltett, Lash nevű figurára utalunk).
De valamiért arra sem szántak időt és energiát, hogy írjanak néhány olyan jelenetet, amelyben a figurát megformáló színész kibontakozhat, és megmutatja, mit tud – e ponton meg a harcművészként sem utolsó Iko Uwaisra, A rajtaütés sztárjára, valamint az Ong Bak 1–3-ból ismert Tony Jaa-ra gondolunk.
Mindketten keveset szerepelnek, és annál is kevesebbet bunyóznak, ami nagymértékben rontja a film élvezeti értékét.
De a forgatókönyvíróknak egy többé-kevésbé működőképes történetet sem sikerült összehozniuk. Mert ami a szemeink előtt kibontakozik, nehezen nevezhető annak: a Feláldozhatók nevű zsoldoscsapat tagjainak kezdetben azt kellene megakadályozniuk, hogy egy terrorista megszerezze néhány atombomba detonátorát.
Csakhogy az ezt célzó akció során valami félresiklik – nem áruljuk el, mi történik, legyen elég annyi:
valószínűleg a műfajban kevéssé járatos nézők is sejteni fogják, hogy az eléjük tártak után mi lesz majd a váratlannak szánt, végső fordulat
(ami így már egyáltalán nem váratlan, ugye).
A csapat tagjai a továbbiakban azon vannak, hogy egy Marsh nevű CIA-ügynök (Andy Garcia erőtlen és modoros alakítása) közreműködésével elhárítsák a harmadik világháború kitörésének veszélyét. Ehhez egy titokzatos alakot kellene kézre keríteniük, akinek sem a külseje, sem a személyazonossága nem ismert, csupán a fedőneve: Párduc…
A történet tehát nem sok újdonságot tartalmaz – de hát akciófilmről van szó, miért is kellene eredeti fordulatokkal operálnia? Egy akciófilmtől akciót, hangulatot és némi humort vár a közönség, nemde?
Csakhogy a Feláldozhatók 4. humora olyannyira erőltetett, hogy ahelyett, hogy szórakoztató lenne, egy idő után irritálja az embert. Atmoszféráról pedig nemigen lehet beszélni, hiszen a film lapos és lélektelen,
hiányzik belőle az a szikra, amely az első részben tagadhatatlanul megvolt, és olykor a folytatásokban is fel-felvillant.
Maradnának hát az akciók, de sajnos, azok sem sikerültek emlékezetesre. Mindez alapvetően a rendezőnek, Scott Waughnak róható fel, aki kaszkadőrként kezdte a pályafutását, ezért nem lehet igazán rossz néven venni tőle, hogy keveset bíbelődik olyan „apróságokkal”, mint történetmesélés, színészvezetés, atmoszférateremtés.
De hogy tisztességes – látványos, emlékezetes, pulzusszám-növelő – akciójelenetek összehozásához se legyen különösebb érzéke, az már meglepő. És kimondottan kellemetlen.
De hogy tényleg nincs, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy azok a szekvenciák, amelyek működnek – például Jason Statham és Iko Uwais összecsapása – túlságosan rövidek,
az a jelenet pedig, amelynek a csúcspontot kellene jelentenie, csaknem közvetlenül az után szakad félbe, méghozzá meglehetősen kurtán-furcsán, hogy elkezdődött.
(Persze, ha vetünk egy pillantást Mr. Waugh filmográfiájára, láthatjuk, hogy olyan opuszokat jegyez direktorként, mint például a Jackie Chan és John Cena főszereplésével készült A kimenekítési projekt. Aki látta azt a filmet – és e sorok írója bizony látta –, elkezdhetett aggódni a Feláldozhatók 4. miatt. Csak remélhette, hogy várakozásai nem igazolódnak be – nos, e remények mostanra szertefoszlottak.)
A Feláldozhatók 4. magyar szinkronos előzetese
Összegezve: a Feláldozhatók 4. alapvetően ötlettelen és izzadtságszagú film, egyértelműen a széria leggyengébb része.
Mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne egyszer megnézni, és a lövöldözős-bunyós filmek kedvelőinek – no meg Jason Statham rajongóinak – talán így is be fog jönni.
Emlékezetes, szerethető darabnak azonban semmiképp sem mondható – a készítők egyszerűen feláldozták a Feláldozhatók 4-et az erőltetett, felesleges folytatások oltárán.
(Feláldozh4tók/Expend4bles. Szinkronizált amerikai akciófilm. Játékidő: 93 perc. Rendezte: Scott Waugh, 2023. A hazai mozibemutató dátuma: 2023. szeptember 21. Forgalmazza a Fórum Hungary.)
