A színész-rendező Kenneth Branagh 2017-ben jelentkezett az első filmmel, amelyben Agatha Christie népszerű detektívje, a bajszára és agysejtjei működésére egyaránt büszke, belga származású Hercule Poirot bőrébe bújt.

A Gyilkosság az Orient expresszen az év egyik meglepetésfilmje lett: 55 millió dolláros költségvetéséhez képest 352 milliós bevételt hozott világszerte. 2022-re tehát elkészült a Halál a Níluson című újabb Poirot-film, de meglehetősen gyengére sikeredett – talán ennek tudható be, hogy 90 millió dolláros gyártási költség mellett mindössze 137 milliós összbevételt ért el.
E fiaskó azonban nem vette el Branagh kedvét attól, hogy harmadik epizódot is készítsen a sorozathoz:
a Szeánsz Velencében Agatha Christie egyik kevésbé ismert Poirot-regényén, a Halloween Partyn alapul, mely angolul 1969-ben jelent meg először.
(Magyarul két fordításban is elérhető: Ellopott gyilkosság, valamint Halloween és halál címmel látott napvilágot.)
A sorozat előző két részének forgatókönyvét is jegyző Michael Green azonban több ponton elszakad az eredetitől. Megváltoztatta a cselekmény helyszínét – a regény Angliában játszódik, nem a lagúnák városában –, illetve magát a cselekményt és a benne szereplő karaktereket is.
Az 1947-ben játszódó film elején megtudjuk, hogy Poirot Velencében időzik, és tartózkodik a bűnügyek kibogozásától. Ehelyett inkább kedvenc süteményei majszolásával, tetőkertjének gondozásával múlatja az időt – amíg fel nem bukkan régi ismerőse, a krimiírónő Ariadne Oliver, és meg nem győzi, hogy tartson vele egy halloweeni szeánszra.

Az összejövetelt egy visszavonult opera-énekesnő, Rowena Drake valamikor fényűző, de mostanra erősen leromlott palotájában tartják. Az egykori díva mindmáig nem tudta túltenni magát szeretett gyermeke, Alicia elvesztésén. A lány egyesek szerint öngyilkos lett, mások viszont nem hisznek e teóriában. Rowena éppen azért invitálja a palazzóba a szeánszot vezető médiumot, Mrs. Reynoldsot, hogy idézze meg a lány szellemét.
Poirot meg van róla győződve, hogy a médium csaló, ezért azon van, hogy leleplezze. Csakhogy történik valami, így kénytelen bezárni a palotát és nekilátni egy összetett, kezdetben meglehetősen öncélúnak látszó bűnügy felderítésének…
A forgatókönyv jó érzékkel tartja magát az Agatha Christie-i alaphelyzethez: jó pár ember találkozik egy zárt helyen, ahol meghal valaki, és lassan kiderül: a jelenlévők bármelyikének volt (lett volna) oka, hogy végezzen az áldozattal. De vajon melyikük tette?
A bűnügyi irodalom kánonjának megfelelő – és az adaptáció készítői által szintén szem előtt tartott – megoldás: az, aki a legkevésbé gyanús közülük!