Az Eger-víz projekt nemcsak a vízről, hanem a helyi értékekről is szól

Tizenhárom településen indult útjára az „Eger-víz patakművészeti őrség” a Balaton északi partján, melynek támogatója a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (VEB2023 EKF) program. A projekt életre hívójával és egyben vezetőjével, Márta István Erkel Ferenc-díjas zeneszerzővel beszélgettünk.

20230322 nagyvazsony kinizsi var „EGER-VÍZ” patakművészeti őrség 13 faluban a Balaton északi partján projektünk sajtótájékoztatója havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Miért pont Eger-vízre esett a választása, miért ez a helyszín ad otthont a művészeti projektnek?

– Alapítója voltam a Kapolcsi Művészeti Napoknak, a későbbi Művészetek Völgyének, mely kulturális fesztivál nem kis részben köszönhető a Kapolcson is keresztülfolyó Eger-víznek. 1983-ban a feleségemmel megvettünk egy romos házat a víz mellett. A patak harminckét kilométer hosszú, Nagyvázsonyban ered és Szigligetnél folyik a Balatonba. Csak Kapolcson 11 malmot működtetett, de az állatok itatására, halászatra, mosásra, kenderáztatásra is használták. Azonban adódott egy előre nem látható probléma. A nyolcvanas évek végén nagyrészt a nyirádi bauxitbányászat eredményeképp teljesen kiszáradt. Akkor összefogtam a falu lakóival, és megalapítottam a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletet mint civil szervezetet, így elég hangosan tudtunk rákérdezni a szakhatóságnál, hogy hova lett a víz, miért tűnt el? És ha már a nevünkben benne volt, hogy kulturális, akkor miért ne tartanánk egy kis bulit önmagunknak a falu lakóival és a művész barátaimmal. Így született meg annak idején a Kapolcsi Művészeti Napok. Tehát érzelmileg kötődöm a patakhoz, az élő vízhez, és persze az évek során megismertem a forrásokat is. 

Épp ezért a hely megválasztásánál nem a turisztikai szempontok voltak jelentősek, hanem sokkal inkább az élet: a falu lakói és az ihletett környezet. Már akkor is úgy éreztem, hogy a víz a jelen és a jövő egyik legnagyobb kincse. 

Márta István: A környezettudatosság nem választható el a kultúrától (Fotó: Havran Zoltán)

– Ön fesztiválszervezőként és zeneszerzőként környezet- és tájvédői szerepbe került. Hogy kapcsolódik össze ez a két terület?

– Az én olvasatomban a környezetvédelem vagy a környezettudatosság nem igen választható el a kultúrától és a művészettől. Amikor megalapítottuk az egyesületet, akkor még az újdonság erejével hatott, hogy egyáltalán valaki kérdez valamit a vízzel kapcsolatban. Pápai Gábor erdőmérnök barátommal viszont írtunk egy vízügyi tanulmányt az eltűnt vízről. Fontosnak éreztem már akkor is, hogy ne csak művészként közelítsek a világhoz. Amikor 1995-ben Művészetek Völgyének neveztem el az addigi Kapolcsi-petendi-dörögdi Művészeti Napokat, az ottani falvak lakói is megérezték ennek a fontosságát, időszerűségét. Tulajdonképpen ez történt most is. Első lépésként az érintett Balaton-felvidéki, bakonyaljai 13 település polgármesterével egyeztettem, utána pedig a civil szervezetekkel, illetve a helyi értéktárak vezetőivel is tanácskoztam, akik mindnyájan érezték a program létjogosultságát és fontosságát. Persze nemcsak a vízről van szó, hanem a víz mellé-fölé épített helyi értékekről is: hidakról, malmokról, forrásokról, élővizes helyekről.

A program mellé állt a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park, a Tihanyi Limnológiai Intézet, a Pannon Egyetem és a WWF Magyarország, ahonnan rengeteg szakmai tanáccsal láttak el minket. Így felépítettük a program tudományos hátterét, mely az Eger-víz jövője címet kapta. 

Ősszel workshopokat és minikonferenciákat rendezünk a környékbeli erdészeteknek, mezőgazdasági vállalkozóknak, hiszen nem mindegy, hogy milyen úton tudunk közösen elindulni a tudatos környezetvédelem, a tájmegtartás és az évtizedek óta okozott károk rendbe rakásáért. Fontosak a gyermekek is. 

Három iskola van a 13 településen: Nagyvázsonyban, Nemesgulácson és Szigligeten foglalkozunk a gyerekekkel edukációs programokon, szakemberek részvételével. 

– Több program lesz tehát a gyerekeknek?

– Tudatosítanunk kell bennük a víz fontosságát. Feltérképezzük együtt, hol vannak források, milyen a patak élővilága, tisztasága. Nagyon fontos dolog, hogy a helyi gyerekek ismerjék és szeressék környezetüket. 

Fontos a projekt – divatos szóval élve – társadalmasítása is, ezért tavaly április elsején 12 faluban kétszáz önkéntessel százötven zsák szemetet szedtünk össze. Fontos a tisztaság megőrzésének hangsúlyozása, főleg a terület népességnövekedése és az ezzel járó szemét miatt.

– Ugyanilyen hatása lehet egy fesztiválnak, amely akár környezeti tudatosságra is nevelheti a látogatókat. Ez utóbbira van bármi esély?

– A fesztiválokon, különböző helyi eseményeken sok szemét „termelődik”. Azonban azt látjuk, hogy a környezettudatosság például Kapolcson már jól működik az egyes lakók gondolkodása, az önkormányzat és a fesztiválozók összefogásával. 

Úgy látom, hogy erre nevelni kell az embereket, de nem erőszakosan, hanem elegánsan, észérvek mentén. A Művészetek Völgye már a kezdetektől tudatosan gondolkodott és cselekedett ebben a dologban is.

– Talán épp azért, mert a kulturális programok könnyebben el tudják juttatni az üzenetet a fesztivál szellemiségének segítségével vagy akár egy előadóval, akit példaképként tudnak megjelölni az emberek.

– Így van! Tizenhárom Eger-víz-napot szervezünk, tehát ez nem fesztivál, hanem egy rendezvénysorozat. Április végén Nagyvázsonyban kezdtük el, ősszel pedig megérkezünk Szigligetre, ott fejeződik be. Tulajdonképpen ez egy nagy és furcsa kulturális utazás a patak mentén. Különleges, a víz tematikájához kapcsolódó művészeti programok mellett túrázunk, bemutatjuk a helyi értékeket. Pulán Juhász Réka népdalénekessel sétáltunk ki a tálodi forráshoz, ahol vizes témájú népdalokat énekeltünk vele. A hegyesdi várromnál adott koncertet a Hollóének Régizenei Együttes, a Duna Szimfonikus Zenekar pedig Handel Vízizenéjét és Smetana Moldváját adta elő Nagyvázsonyban. A monostorapáti híd alatt a Mandel Quartet játszott középkori táncdallamokat, miközben fent a 21. század autóforgalma „bonyolódott”. 

– Mindenki otthonosan mozog egy ilyen környezetben? 

– Azt tapasztaljuk, hogy a művészeket és a látogatókat is megihleti a táj, s ezt igyekeznek meghálálni. Példának okáért a vízgyűjtő területhez tartozó Taliándörögd közepén áll egy XVIII. századi mosókút, ami egy kis forrás köré épült. A helybeli iskolások összeszedtek különféle hulladékokat, és egy kis installációt építettek belőlük a forrás körül.

 A www.egerviz.hu oldalon most már megjelent a fotókkal együtt. De természetes az is, hogy a víz mellett bemutassunk más természeti csodákat, például az égboltot. 

Ha a projekt része a vízvizsgálat, miért ne lehetne csillagvizsgálat is? A dörögdi tizenkettedik századi Szent András-romnál a Bakonyi Csillagászati Egyesület csillagnézésre, valamint ásványvizsgálatra invitálta az érdeklődőket. Mindeközben a két rész között Érdi Tamás vak zongoraművészünk úgynevezett csillagfényes koncertet adott. Minden világítást lekapcsoltunk, hihetetlen élmény volt Chopint és Lisztet hallgatni így, ebben a környezetben. Például augusztusban Boros Misi Bachokat és Debussyt játszott a gyulakeszi Csigó Malomban, ősszel pedig a Free Style Chamber Orchestra koncertezik a záróeseményen, Szigligeten.

 A hajóállomáson – tehát ahol befolyik az Eger-víz a Balatonba – adják elő Nagy János zeneszerző-zongorista barátunk új kompozícióját: az Eger-víz szvitet.

– Más művészeti formák is megjelennek a zene mellett? 

– Természetesen. Híd Tájművészeti Ösvény címmel indítottunk egy olyan szabadtéri kiállítást Vigántpetend és Kapolcs között, amelyen 13 művész 15 szabadtéri alkotását láthatja a közönség. Ez egy ösvénykiállítás, mindenki végigjárhatja szabadon bármely napszakban. Körülbelül másfél órás kis túra ez a patak mentén. Az ihletett környezetben fel-felbukkannak a művészek által készített műtárgyak, installációk. Egy összefoglaló kötetet is megjelentettünk ez alkalomra. 

– Tehát ez nem egy időszakos, hanem állandó kiállítás, ameddig a természet engedi?

Ameddig a természet akarja, igen. Én nagyon örültem, hogy ott is maradtak a mai napig. Féltünk ugyan a fesztiválozók és a turisták rongálásaitól, de olyan közösség és közeg alakult ki, hogy a mai napig épek és megtekinthetők.

Borítókép: Márta István a víz világnapjára szervezett sajtótájékoztatón 2023 márciusában (Fotó: Havran Zoltán)