Elhunyt Kristóf István, aki 24 évig volt a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója

A 81 évesen elhunyt Jászai Mari- és Ezüst Bohóc-díjas Érdemes Művészt a Fővárosi Nagycirkusz saját halottjának tekinti.

Magyar Nemzet
Forrás: Fővárosi Nagycirkusz2023. 09. 05. 17:00
Kristóf István
Kristóf István Forrás: Fővárosi Nagycirkusz
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szeptember 4-én este elhunyt Kristóf István, a Fővárosi Nagycirkusz egykori igazgatója, artistaművész, Jászai Mari- Ezüst Bohóc-díjas és Érdemes Művész – közölte az intézmény vezetése.

Kristóf István 1941. szeptember 11-én született Keszthelyen, artistacsalád dinasztia sarjaként, egy vándorcirkusz kocsijában. Nagyapja Richter János, édesapja Kristóf István erőművész volt, aki az Aida nevű elefánt számával a „francia Herkulesként” vált ismertté. A család őt is a porondra szánta. Alig múlt tizenegy éves, amikor először lépett a közönség elé. A „Kisfiú nagy elefánttal” című szám a profizmus felé vezető út első mérföldköve volt. Tizennégy éves múlt, amikor szülei beíratták az akkori Állami Artistaképző Iskolába.

Álmának megvalósításában, hogy légtornász és a világ legjobb fogója legyen, húga támogatta: közösen megalkották levegő duett számukat, amelyet 1958. márciusában mutattak be, először nagybátyjuk cirkuszában, majd a Fővárosi Nagycirkuszban.

Kristóf István az orosz Nyikolaj Panovval Bulgáriában találkozott, saját bevallása szerint tőle tanulta a legtöbbet. Ezt követően a formabontó megoldásokra és újszerűségre törekvő művésztársaival megalapították Magyarországon a Hunor csoportot. A világon először ők mutatták be a nyújtóakrobatikát a levegőben, egy repülő hintával kombinálva. A nemzetközi szakma is felfigyelt rájuk, amikor a világon először rögzítettek szédítő magasságban hintát, a szokásos magasság kétszereséről ugrottak. Az artistacsoport számos országban turnézott: Ausztria mellett Olaszországban, Dániában és Oroszországban is fellépett.

A szintén cirkuszdinasztiából származó Sallai Ilonával 1963-ban házasodtak össze. Egy perzsa számot állítottak össze, amellyel bejárták a világot: Bulgáriától kezdve Görögországon és Ausztrálián át a Fülöp-szigetekig számos országban szerepeltek nagy sikerrel. Deszka-handvoltige produkciójukat 1977-ben a Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc-díjával ismerte el a zsűri. Ők voltak az első magyar artistaművészek, akik a rangos elismerést megkapták.

Egy sérülés vetett véget karrierjüknek. Kristóf István felesége lezuhant, amikor németországi turnéjukra próbáltak 1987-ben. Hosszas vívódás után el kellett fogadniuk, hogy az artistaélet számukra véget ért.

Kristóf István a Fővárosi Nagycirkusz vezetőjeként folytatta pályafutását. 1988-tól kezdve 24 éven át irányította igazgatóként az intézményt, folyamatosan törekedett az új utak keresésére. Művészi ambícióit, tapasztalatait sikerrel alkalmazta a műsorok összeállításánál. Fiával, Kristóf Krisztián artistaművésszel, Guinness-rekorder magyar zsonglőrrel közösen álmodták meg és hozták létre a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált.

Kristóf Istvánt a Fővárosi Nagycirkusz saját halottjának tekinti, és emlékfalat emel tiszteletére az intézményben. Kristóf István a magyar cirkuszművészet világának meghatározó és kiemelkedő alakja volt. 

 

„Cirkuszosként minden egyes lépésért meg kell szenvedni”

Vannak köztünk legendás emberek: olyanok, akiknek életműve messze meghalad minden várakozást. Olyanok, akik tehetségükkel és a lehetetlent nem ismerő bátorságukkal alkotnak, létrehoznak, teremtenek. Kristóf István világhírű, a IV. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon Ezüst Bohóc-díjjal elismert artistaművész, a Fővárosi Nagycirkusz volt igazgatója (25 éven keresztül) és a Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivált a semmiből létrehozó alapítója ilyen legendás ember volt. Szigorú, maximalista, ritkán mosolygó

 – emlékezett Kristóf Istvánra Pál Dániel Levente, a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja. 

Hozzátette: – Fontos volt nekem, amit mond. Igyekeztem minden percet megragadni, hogy tanuljak tőle, sokat magamba szívjak abból a tudásból, amit nyolc évtized alatt, a cirkuszvilág élvonalában összegyűjtött. Kedvelt és biztatott: újra lehet, rendezzek még, ne hagyjam abba, folytassam, alkossak, van hozzá tehetségem – írta a dramaturg.

Pál Dániel Levente felidézte utolsó találkozásukat is. „Büszkén meséltem neki nemrég, A sztyeppe illata premierje után, hogy újra rendeztem, New Delhiben, Indiában. Minden apróságra kíváncsi volt, végigvettük az egészet, csillogott a szeme, mosolygott, megfogta a kezem, hosszan tartotta öreg tenyerében, és azt mondta, hogy: »Jól van, bíztam benned!«. Ekkor találkoztunk utoljára. Most már véglegesen. Tegnap este elment, és ma már talán együtt próbálnak újra az égi porondon feleségével, szállnak a felhőkre rögzített trapézon." 

Cirkuszosként minden egyes lépésért meg kell szenvedni

 – mondta sokszor. Én pedig így folytatom tovább: 

Ha tehetséges vagy, minden egyes lépésedért meg kell szenvedni 

– zárta megemlékezését a dramaturg. 

Borítókép: Kristóf István (Forrás: Fővárosi Nagycirkusz)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.