A hagyaték gondozója lapunknak erről a fordulatról és az életműre tett hatásáról is beszélt. – 1948. november 10-én érkezik a könyvtártiszti munkaköri felmentéséről szóló határozat, amikor is az író elvesztette az állását. Egyrészt tehát a közelmúlt időszakával való külső és belső számvetés dokumentuma a Silentium,
másrészt a kereszténység felé megnyilvánuló fokozódó hangsúlyok is testet öltenek ebben kötetben,
sőt egészében talán az egyik legszebb és legmélyebben „evangéliumi szellemű” esszékötete Hamvas Bélának. Munkajegyzeteiben úgyszólván zenei megközelítéssel fogalmazza meg gondolatait, zenei tételekként fogja fel az egyes esszéket is, és írói eszközeinek e korszakra jellemző formai sajátosságai a 40-es évek végére e gyűjteményben mintegy teljes kidolgozottságukban mutatkoznak – fogalmazott Palkovics Tibor.
Egy levélben 1950 tavaszán maga Hamvas így írt a „négy fő témára” épülő mű megírásának körülményeiről: „…a tavalyi évem életem egyik legnehezebb éve volt. Már nem egészen fiatalon (52 év) testi munkába kezdtem. …Eleinte napszám. Mindennap holtfáradtan haza, még vacsorát készíteni, azután mosni, ruhát foltozni és egyéb. Mikor azt hittem, nem megy tovább, a Gondviselés közbelépett… A munka késő őszig tartott, de október-novemberben már tudtam írni, fent a hegyen, az erdei házban e nehéz év tanulságait learatni. A Silentium címet adtam e négy kis tanulmánynak, tulajdonképpen zsoltárok ezek, ahogy most érzem őket…”
Ezeknek az úgymond zsoltároknak az ütemét és belső dinamikáját is lejegyezte, „tételeit” zenei jelölésekkel látta el („A négy-en belül négy [alla breve] – Allegro – Adagio molto – Pastorale – Rubato”).





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!