Frenreisz Károlyról tudni kell, nem csupán remek zenész – zeneszerző, szövegíró, basszusgitáros, klarinétos, szaxofonos –, de kiváló menedzser, szervező és üzletember is. Talán ezért nőtte ki a Benkó Dixieland Bandet, a Metró együttest, de még a Locomotív GT-t is anno.

És az LGT hátrahagyásával eljutottunk az 1973-as esztendőhöz, vele Magyarország harmadik számú szupergruppja, a Skorpió zászlóbontásához. Erre a zászlóra azt a négybetűs szót írták, amely a hetvenes-nyolcvanas években súlyos tömegeket vonzott a színpadok elé, életformát alakított és a fiatalok körében „ügyet” kreált. És ez így dübörgött először 1979-ig, majd némi fazonigazítást követően 1983-ig. Hogy aztán két év szilencium után – némi szókiigazítással – ismét „azt beszélje már az egész város”, hogy a Skorpió köszöni szépen jól van, él mozog és tovább virtuózkodik a rock örökkévalóságában, valamint elpusztíthatatlanságában. Napjainkig.
Aki nem hiszi, mondhatnánk, járjon utána; még nagyon messze sem kell menni, elég kizarándokolni a Városliget úgynevezett Napozórétjén felállított monstre, két, óriás kivetítővel ellátott színpadhoz, ahol a fő attrakció, az ötvenes jubileumát ülő Skorpió mellett még három formáció mutathatja meg magát.
Meglepetés erejével hat a Török Ádám Emlékzenekar, amely az ikonikus fuvolista-énekes, Mini-alapító néhány hónappal korábban bekövetkezett halála után már közönség elé áll. Németh Károly billentyűs mellett egy kipróbált harcos, Tomor Barnabás áll, aki elsősorban a blues és a dzsessz rock műfajában jeleskedik basszusgitárjával, valamint az egykori Piramis-legenda, Köves Pinyó dobossal. Az emblematikus, örökérvényű Mini-balladákat, tételeket (Vissza a Városba, Gőzhajó, Kell a barátság és a többi) egy Török Viktor nevű fiatal tehetség tolmácsolja méghozzá Ádámhoz hátborzongatóan hasonló frazírozással, hangszínnel. Becsukott szemmel mintha a névrokonát hallanánk… Érdekesség, hogy a fuvola szólamait a szintetizátor hozza, néhol a vendég, Kézdy Luca hegedűjével megtámogatva.
Talán a véletlen, vagy épp a biztosra menő szervezés hozta úgy, a bemelegítés cseppet sem könnyű feladatát ezen a vasárnap délutánon, illetve estén az úgynevezett tribute, vagyis tiszteletzenekarokra bízzák. Török Ádám emlékezete után az iLand-é, azaz az East utódjáé a színpad. Takáts Tamás énekessel, Pálvölgyi Géza billentyűssel, Madarász „Madi” Gábor gitárossal, Dorozsmai Péter dobossal, valamint Kontor Tamás basszusgitáros-énekessel egymás után sorjáznak az egykori East (1956, A szerelem sivataga, Elrejtettél a szívedben, stb.), valamint a vadonatúj szerzemények (Kék Gyémánt, De mégis élünk) – mindkét blokk friss, korszerű hangzással, virtuozitással, igényességgel – no meg Madi szerzeménye némi Pink Floyd-os beütéssel – megszólaltatva. A félreértések elkerülése végett: szó sincsen plágiumról, csupán hatásról!