Skorpió a Ligetben: ünnep mély profizmussal és örömzenével

Noha létezik, világszerte mégsem túl sok formáció mondhatja el magáról, hogy megéri, sőt színpadon ünnepelheti öt évtizedes fennállását. A Skorpió azon szerencsés bandák közé tartozik, amelyben nem csupán a négy alapító, de a későbbi tagok is át-, illetve túlélték az élet megpróbáltatásait, mi több, napjainkban is muzsikálnak. Frenreisz Károly és csapata szeptember 3-án a Városligetben összegyűlt óriási tömeg előtt ünnepelte a jeles évfordulót – tűzijáték, lézer és egyéb, a manapság dívó különösebb látványelemek nélkül – élőben, valódi hangszerekkel, mégis monumentális színpadon. A tőle megszokott profizmussal, illetve euforikus hangulattal.

Skorpió-koncert a Városligetben Forrás: Facebook

Tátrai Tibor, Pálvölgyi Géza és Frenreisz Károly (Fotó: Facebook) 

A Don’t Stop the Queen formáció feladata – zenekari elnevezéséből nem nehéz kitalálni – Freddie Mercury egykori legendás csapatának, a Queen dalainak minél valósághűbb interpretálása.

 Lényege a négyszólamú tiszta vokál, az utánozhatatlan és nagyon nem könnyű énekhang, az egyedi stílusban és hangszínen megszólaló gitár, valamint a kőkemény ritmusszekció. Nem egyszerű. Takáts Máté, a csapat frontembere igazán kitesz magáért: mozgáskultúrája, hangereje, hangszíne igyekszik a súlyos betegségben három évtizede elhunyt Mercuryt idézni, a dalok többségében hiszünk neki. Az energikus előadásmódhoz csatlakozik a repertoár is, helyenként és a frontember biztatására a közönség hathatós bevonásával: I Wan’t It All, Radio Ga Ga, Don’t Stop Me Now, We Will Rock You és persze a We Are The Champions; ez utóbbi lezáró részébe, megható módon Máté édesapja, Tamás is beszáll egy kis örömködésbe.

A Skorpió alaposan kiéheztette öt évtizedes híveit: az elmúlt években a pandémia és talán egyéb okok miatt nemigen lépett közönség elé a jeles banda. Itt a Városligetben úgy tűnik, sikerül ledolgozni ebből fakadó hátrányukat. Papp Gyula alapító billentyűssel kiegészülve egymás után sorjáznak az 1974 és ’77 között megjelent albumaikról a legismertebb darabok, közülük is kiemelkedő az első nagylemez B oldalának teljes egészét kitöltő Fantázia - Gershwin átirat (előtte a beköszöntő Mi vagyunk a Skorpió, illetve Szevasz haver opuszokkal), az erősen megrockosított Kék rapszódia.

A zseniális Hammond-orgonista mellett az ugyancsak virtuóz Pálvölgyi Géza szólaltatja meg szintetizátorait, Szűcs Antal Gábor érett, méltóságteljes, nem kevésbé bravúros gitárjátéka ejti újra és újra ámulatba a zsúfolásig megtelt nézőteret. A főszereplő természetesen a zenekar megálmodója, motorja, Frenreisz, aki nem csupán patinás Fender basszusgitárján remekel egy rövid, de annál hatásosabb szólóval, de időközben a tenor-, illetve alt szaxofonon sem felejtetett el játszani. Ma is ugyanolyan érzéssel szólaltatja meg, mint az elmúlt évtizedek során annyiszor. A hangzást két női és egy férfi vokalista (Demeter Tamás) kiegészítő hangszólamai teszik teljessé, tömörebbé. De nem feledkezhetünk el Németh Gábor dobosról, a „Tanár úrról” sem, aki a szokásos jókedvű mosollyal az arcán, fáradhatatlan energiával és precizitással üti meg a bőröket. Amelyet pregnáns dobszólójával nem kevésbé bizonyít.

A műsor második részében érkezik a Skorpió állandó vendége, Tátrai Tibor, s vele a ’79-es Új Skorpió című, valamint a két évvel későbbi Zene tíz húrra és egy dobosra albumok parádés nótái.

 Az eredeti trió megszólalásból plusz két billentyűs felállásra hangszerelve. Az egykori nyers, drasztikus, kőkemény gitárcentrikus hangzással szemben a Vén koldus, a Folyóparton ülve, a De jó lenne haver így teltebben, harmonikusabban hasít.

Ahogy mondani szokás, mindig a végére jutnak a finom falatok. Szűcs Totya visszatér a színpadra Tátrai mellé, hogy elővezesse örökös country-slágerét, az Így szólt hozzám a dédapámat. Hangulatfokozóként még érkezik a harmadik korszak legnagyobb dobása, a már emlegetett Azt beszéli már az egész város tétele, amelybe persze a közönség is bekapcsolódik. Ilyen előzmények után a nagyérdemű persze, hogy kiköveteli a ráadást, amelyben mindenki még egyszer, az est folyamán utoljára kiélheti magát a hangszerén. Aki eddig nem sejtette volna, legkésőbb a buli végére rájöhetett, a Skorpió nem csupán a lemezeken, nem a médiában, de a színpadon, hangszereivel él igazán.

Nehéz megmondani, bizonyos szempontból nem is lényeges, hogy hol tart a Skorpió zenészeinek átlag életkora. Az viszont meglehetősen árulkodó, hogy a nagy generáció – persze a ma is aktív – zenészein mennyire nem fog a kor, és mennyire képesek a megfiatalodásra, ha kézbe foghatják hangszereiket. Ráadásul ma is ezrek tombolnak a zenéjükre. Reméljük nem utoljára.

Borítókép: A Skorpió 50 koncert a Városligetben (Forrás: Facebook)