Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója az olvasópróbán elmondta, hogy a két Wass Albert-darabot eredetileg egymás utáni évadokban szerették volna színre vinni, a koronavírus-járvány azonban felülírta a terveket. A mű komorabb a Tizenhárom almafánál, de az ellenállhatatlan székely humor ebben is benne van – fogalmazott a direktor, hozzátéve, hogy a csavaros székely észjárás ütközik az elmebeteg, idióta kommunista rendszer kegyetlenségével.
A regényt a rendező, Kiss József alkalmazta színpadra. Az olvasópróbán úgy fogalmazott: a darab valóban drámaibb a Tizenhárom almafánál, rendezőként erősebben kell fogni a gyeplőt, hogy a végkifejlet ne legyen túl tragikus, de ne is menjen el a cirkuszi komédia irányába.
A cél a besötétedő világot mindenféle módon kinyitni, megemelni, művészettel csodálatosabbá tenni
– mondta.
Véleménye szerint a főszereplőnek, Tánczos Csuda Mózsinak olyan elképesztő lelki ereje van, ami magával ragadja az embereket, ellenséget is baráttá tesz egy pillanat alatt. Ezt, akárcsak a székely furfangot és bátorságot, érdemes lenne megtanulni vagy legalább értékelni az anyaországi magyaroknak is – fogalmazott.
A díszletet Horesnyi Balázs tervezi, aki a Tizenhárom almafa díszletét használja, de annak bábszínházi, komédiás vásári elemei nélkül. Két fő helyszínt képzelt el: egy nyári virágos rétet állít szembe egy Golgotához hasonlító, fenyegető szobával, ahonnan már csak egy irányba vezet az út – mondta el az olvasópróbán.
Igaz-Juhász Katalin jelmezei viszont teljesen eltérnek az előzménydarab stilizált, archaista jelmezeitől: realisták lesznek, de majdnem mindenki kap egy-egy eltúlzott részletet, egy nagy bajuszt, pocakot vagy furcsa hajat. Cári Tibor zeneszerző a Tizenhárom almafa motívumvilágát idézi vissza a dallamaival.
A főszerepet most is Tege Antal játssza, feleségét Liszi Melinda alakítja. A szereplők többsége több karaktert alakít, ahogyan azt a Tizenhárom almafában is tették. A főszereplők mellett Bartus Gyula, Czitor Attila, Szabó Lajos, Jancsik Ferenc, Szőke Pál, Tomanek Gábor és Csurulya Csongor láthatók.
A valós történelmi eseményekre épülő regény 1946 tavaszától, a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos család történetét és egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit. Az 1956-os forradalom után a szomszéd román falu lakói népirtást rendeznek a helyi székelyek között, és egyre gyakrabban indulnak vagonok a falubeliekkel Dobrudzsába. Az elhurcoltak helyébe besszarábiai románokat telepítenek, a kötet végén Mózsival és feleségével is elindul a marhavagon a messzi lápvidék felé. A családból egyedül az időközben felnőtté cseperedett kicsi Mózsi marad meg a szülőföldjén havasi bujdosóként.
Borítókép: Wass Albert Elvásik a veres csillag című művének próbája a Jókai Színházban (Fotó: Békéscsabai Jókai Színház/Bere Mátyás)
