– Egy szűk esztendeje, 2022 novembere óta a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója. Hogyan telt ez az egy év, mennyire sikerült felvenni a zenekar ritmusát?
– Az előzményekkel kezdeném: több mint húsz éve, 2000-ben voltam először vendégkarmester itt, azóta sokszor dolgoztam így az együttessel, de egy újfajta együttműködés lehetősége 2020 környékén csillant fel. 1990 körül alapított együtteseimmel, a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral egy bő évtizede nemzetközi kooperációban dolgozunk francia partnerekkel, köztük a velencei Palazzetto Bru Zanéval, amely felfedezetlen francia romantikus repertoárral foglalkozik. Velük kerestem a további együttműködés lehetőségét, hogy azon az 1850 körüli zenetörténeti határvonalon túl, amelyet régizenei együtteseimmel csak ritkán lépünk túl, más zenekarokkal mutathassunk be 1850 utáni francia „nagy-romantikus” műveket, főleg operákat. E téren találtuk meg egymást a Nemzeti Filharmonikusokkal, s velük 2023 tavaszára egy ilyen lemezfelvételt rögzítettünk is: ez volt Jules Massenet Werther című operája, amelyet azóta sikeresen fel is vettünk, most éppen a vágásnál tartunk, az album a jövő évben jelenik majd meg.
Logikusnak tűnt, hogy legyen egy olyan produkciónk, ahol még a Werther előtt kipróbáljuk egymást és e repertoárt a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral.
2021 decemberében Félicien David Herculanum című csodálatos nagyoperáját adtuk elő koncertszerűen. Mindenki számára nagy élmény volt: egyrészt a zene, másrészt pedig az, hogy rövid idő alatt egymásra tudtunk hangolódni. A zenekar és az énekkar is nagyon nyitott volt, élvezték a produkciót. Mindeközben folyamatosan keresték az új főzeneigazgatót, s e koncertet követően jutottam eszükbe 2022 tavaszán. Múlt november óta vagyok itt ebben a minőségben. Mint mondtam, szerencsére remekül tudunk együtt dolgozni, élmény számomra a közös munka.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!