– Forgatás közben egészen másképp lát rá a munkára egy színész, mint mikor szembesül a végeredménnyel. Mit szól az elkészült epizódokhoz?
– Nem láttam még őket, úgyhogy a kedves nézők, jelenlévők arcáról próbálom leolvasni, hogy milyen a végeredmény. Ragyogó tekinteteket látok, és ennek nagyon örülök. Ez csak még jobban felcsigázza az érdeklődésemet. Az utószinkronban apró mozzanatokat újra kellett mondanunk, például ha elszállt a fejünk fölött egy repülő vagy megszólalt egy mentősziréna. Részleteket tehát láttam, de teljes epizódokat még nem, úgyhogy kíváncsian várom őket.
– Bethlen Gábort játssza a sorozatban, ami erdélyi színészként különösen fontos szerep és hálás feladat lehetett. Jól érzem?
– Hálás feladat volt, ugyanakkor nagy kihívás is. Elég nagy teherként nehezedett rám, hogy én testesíthetek meg egy mindannyiunk által jól ismert, a közösséget összetartó, szívünkbe zárt figurát. Bethlen Gábor egy szimbólum, mindenkinek megvan a saját Bethlen Gábora, ez egyértelműen nehezítő faktor volt a számomra, hiszen nem egy ismeretlen embert kellett megformálnom. Ez persze olyan szempontból nem igaz, hogy
azt nem tudjuk, hogy Bethlen hogyan nézett ki valójában, de a gondolkodásáról, erkölcsi, morális értékeiről van tudásunk, ez az, ami engem érdekelt, amire tudtam támaszkodni.
– Úgy fogalmazott korábban, hogy nagyon vágyott a szerepre, de mikor végül megkapta, kisebb sokk érte.
– Igen, mert nagyon rég volt a sorozat castingja, és kicsit már el is engedtem ezt. Nem gondoltam volna, hogy végül én kapom a szerepet, le is futottam magamban néhány kört önnyugtatásként, hogy ennek így kellett lennie, aztán mégiscsak megtalált. Valóban sokkolt, fel kellett dolgoznom, hogy engem bíznak meg ezzel a szereppel, és újra föl kellett állítani magamban azt a bázist, azt a belső erőt, amiből aztán fel tudtam építeni ezt a karaktert.
– Milyen tudása volt Bethlenről, és mennyiben árnyalódott a róla kialakított kép a forgatások előtt vagy alatt?
– Annyit tudtam Bethlenről, mint bárki más. A legjobb és leginspirálóbb forrás természetesen Móricz Erdély-trilógiája, ami egy nagyon jól dokumentált, alapos kutatómunka eredménye. Ebből gazdagon kirajzolódik a kor, emellett tanulmányokat olvasgattam Bethlen lelki arcáról, arról, milyen volt ő valójában. Ellentmondásos a megítélése, van, aki a pozitív és van, aki inkább a negatív tulajdonságait domborítja ki. De épp ez az érdekes, hogy
ő nem egy tisztán, feketén-fehéren megfogalmazható, hanem egy összetett figura. A legtöbbet a forgatókönyvből dolgoztam, hiszen az az alap, ez pedig egyértelműen az emberi viszonyokat helyezi a középpontba, nem egy történelmi tabló felrajzolása a célja. Bethlen Gábor, a problémákkal küszködő ember jelenik meg a néző előtt.
– Az első két epizód után elmondható, hogy valóban összetett figura, döntései, Báthory Gábor iránti lojalitása például nehezen értelmezhető.
– Igen, ez nekem is egy talány, olvasva már-már idegesítő is volt, hogy miért tartott ki mellette. Sőt – ez talán nincs benne a forgatókönyvben –, Báthory konkrétan veszélyeztette Bethlen és családja életét, ennek dacára kiállt mellette. Különböző értelmezéseket, magyarázatokat hallottam azzal kapcsolatban, mi volt az, ami összekötötte őket: egyrészt a közös múlt, másrészt akkoriban mást jelentett a bajtársiasság, sok kellett ahhoz, hogy valaki cserben hagyja a másikat. Mindezek mellett Báthory mindent megtestesített, ami Bethlenből hiányzott, az ellentétek pedig vonzzák egymást, szokták mondani. Bethlenből hiányzott az a fajta tűz, karizma, lazaság, ami Báthoryban megvolt. Persze ebben a származás is közrejátszott – míg Báthory fentről, Bethlen lentről jött. De Erdély aranykorát igazából ők ketten hozták el.
– Az, hogy a magyar Trónok harcaként emlegetik a sorozatot, teherként nehezedik-e önre?
– Szoktak erről kérdezni, és mindig azt válaszolom,
bízunk abban, hogy a Tündérkert egy erős brand lesz, sajátságos képi és akusztikai világgal. Van egy divatos hullám hasonló jellegű sorozatokkal, de szerintem a Tündérkert tündérkertes lesz, nem érdemes mással hasonlítgatni.
Borítókép: Bokor Barna a Tündérkert sajtónyilvános stábvetítésén a Corvin moziban (Fotó: Kurucz Árpád)
