− Amikor megkapta a szerepet, mekkora súllyal telepedett a vállára az a tudat, hogy az év legjobban várt magyar sorozata lehet a Tündérkert, amit nagyítóval elemeznek majd a kritikusok?
− Amikor nekem ítélték a szerepet, akkor nem feltétlenül voltam tudatában annak, hogy ez egy ekkora volumenű projekt lesz. Ahogy forgattuk a sorozatot, egyre inkább kikristályosodott az, hogy ez produkció a színészi pályám egyik legmeghatározóbb állomása a jövő tekintetében is. A felvételek idején nem gondoltam arra egyáltalán, hogy vajon a nyilvánosságra hogyan fog hatni, próbáltam száz százalékig a munkára figyelni, és arra, hogy mint színész ezt a szerepet magamhoz mérten a legjobban teljesítsem.

− Báthory Gáborról a történészek is csak sejtik, hogy milyen ember lehetett. Ezek után hogyan építette fel a karaktert? Mibe tudott kapaszkodni?
− Báthory Gáborról és az ő személyiségéről igazából annyit tudunk, amennyi a történelemkönyvekben van. A felkészüléskor elolvastam Móricz műve mellett A rossz hírű Báthoryak című könyvet, de ezekből nem rajzolódik ki a kerek egész. A történetek nagy része pletykákon, szóbeszédeken, legendákon alapul. Nagy segítségem volt a forgatókönyv, mert abban körvonalazódik egy szerepív. Valamilyen keretrendszerbe beleteszi a színészt, és ebben próbáltam mozogni. Hiszek abban, hogy egy színházi vagy filmes alakítás akkor tud eljutni az emberekhez, ha az belőlünk, színészekből fakad. Amúgy nagyon kevés tekintetben hasonlítok Báthory Gáborra. Az életkorunk majdnem egyezett a forgatás idején, de én azért jóval visszafogottabb személyiség vagyok, mint amilyen ő lehetett.
− A sorozatban feltűnik tizenöt erdélyi színész is, milyen volt velük a közös munka?
− Azt gondolom, hogy egészen jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a kollégákkal, szerettem velük dolgozni. Leginkább azért, mert ha jól tudom, egyikük sem a fővárosi Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult, hanem Marosvásárhelyen, Kolozsváron. Talán emiatt éreztem azt, hogy bizonyos dolgokat máshogy fogalmaznak meg, mint ahogy azt egy Magyarországon képzett színész tenné. Érdekes volt ezeket is megtapasztalni, és belecsempészni a filmbe. Imponált az az alázat, amit a filmkészítés kapcsán tanúsítottak. Azt hiszem, nekik sokkal kevesebb lehetőségük van magyar nyelvű produkcióban szerepelni Romániában. Pályakezdő színészként fontosnak tartom, hogy az egyetem mellett igenis szükséges idősebb és tapasztaltabb kollégák társaságában időt tölteni, mert tőlük is kell tanulni a színészmesterségről.