– Ahogy sok minden, sajnos ez sem fehér vagy fekete, számos definíciója létezik a natúr bornak, de a mi értelmezésünk szerint minden olyan bor, amelynek készítése során a borászat a szőlőben semmilyen vegyszert − műtrágyát, gyomirtót, rovarölőt és egyéb növényvédő szert − nem használt, illetve a borkészítés során törekedett a minimális beavatkozással eljárni: spontán erjesztéssel, sok esetben szűrés és derítés nélkül, a minimális kén hozzáadásával – összegzi a szakértő, aki hozzáteszi, azt is általában a palackozásnál teszik bele, mivel a kénezés leállítja a borban zajló mikrobiológia folyamatokat, biztosítva az eltarthatóságot. Egyesek szerint viszont ez eltünteti a borból az izgalmat.
Ne dőljünk be a címkének!
– A bor tartósságáért a savak, a cukor- és az alkoholtartalom mellett a kén a felelős. Szűrés nélkül, derítetlenül és mesterséges fermentálás nélkül, a lehető legkevesebb beavatkozással állítják elő a natúr borokat.
Tehát az opálos megjelenésnek egyszerűen az az oka, hogy a bort semmivel sem »tisztítják«, így nem vesznek ki belőle semmi természetes karaktert.
Viszont azt fontos kiemelni, hogy attól még lehet egy bor natúr, ha nem opálos, hanem áttetsző. Ez jórészt a technológia modernségétől függ, amely nagy anyagi befektetést jelent a pincészeteknek, illetve elengedhetetlen egy steril, nagyon jó higiéniával rendelkező pince, amely megóvja a bort a fertőzéstől – mondta Csáki Ádám.
A szakember arra is figyelmeztet, hogy azok a borászatok, ahol nem tartják be ezeket a szabályokat, ám meg akarnak felelni a biotáplálkozási trendeknek, gyakran „kézműves” besorolással látják el termékeiket, ami megtévesztő.
A holdciklus is számít
A natúr borhoz szorosan kapcsolódó fogalom a biodinamikus gazdálkodás, amely eszmeiségében és eszközeiben is messze túlmutat a szimpla vegyszermentességen vagy magán a bioművelésen, egy mezőgazdasági gazdálkodási forma helyett sokkal inkább egy szemlélet, gondolkodásmód, vagy ha tetszik, világnézet, hitvallás. Ebben a gazdálkodási formában – melynek ötletgazdája Rudolf Steiner (1861–1925) – a talaj folyamatos javítására, a benne lévő élet ösztönzésére, táplálására, a szőlő saját immunrendszerének megerősítésére, a betegségmegelőzésre törekszik a szőlész-borász, mindezt kizárólag a természet adta eszköztárral. Ezért feltétlen szükségesnek tartják a preparátumokkal kezelt szerves trágyák, komposztok felhasználását, melyek segítségével a talajt újra és újra „életre keltik”.
