Nyírő József 1889. július 18-án született az Udvarhely megyei Székelyzsomborban, ahol apja az elemi iskola igazgató-tanítója volt. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi egyetemen tanult, ahol teológiai doktori oklevelet szerzett. Pappá szentelése után Nagyszebenben, majd Besztercén hittant tanított, a Nagyszebeni Egyházi Tudósító szerkesztője volt. 1915-ben a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. Ezt követően 1919-ben úgy döntött, hogy kilép az egyházi rendből és megnősült, majd Kide molnárjaként dolgozott tovább.
Miután 1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával elnyerte a Zord idők című irodalmi lap pályázatának első díját, 1923-ban többekkel együtt megalapította a Kaláka kiadóvállalatot, majd az Erdélyi Szépműves Céh könyvkiadót, s részt vett az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat megalapításában is. 1924-ben megjelent első novelláskötete, a Jézusfaragó ember, majd 1926-os Havasok könyve kötetéből készítette el 1941-ben Szőts István az Emberek a havason című filmjét, amely 1942-ben a velencei filmfesztiválon díjat kapott.
Nyírő 1931 és 1933 között „kivonult” az irodalmi életből, alsórákosi kisbirtokán gazdálkodott.
Tamási Áron 1932-ben megjelent Ábel a rengetegben című művének sikerén felbuzdulva írta meg Uz Bence című regényét, amelynek híres tréfacsináló főhőse ugyanúgy a székely életrevalóság és leleményesség képviselője, mint Tamási Ábele. 1933-tól Székelyudvarhelyen, majd Kolozsvárott élt, egészen 1941-ig, amikor az Észak-Erdélyt visszajuttató második bécsi döntés után behívott képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942 és 1944 között a Magyar Erő című lapot szerkesztette, 1944–45-ben a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagja volt.
Nyírő 1950-ben Spanyolországba, a Madrid melletti El Escorial településre költözött, emigrációjában írta meg az Íme, az emberek és A zöld csillag című regényeit.
1952-ben részt vett a clevelandi Kossuth Könyvkiadó megalakításában, itt jelent meg a Mi az igazság Erdély esetében? című tanulmánya is. Nyírő József Madridban hunyt el 1953. október 16-án.
Elbeszélői világképét két alaptényező határozta meg: az egyik a trianoni döntés, Erdély elcsatolása, s vele a székelység kisebbségbe szorulása, a másik pedig Szabó Dezső hatása.
Műveiben a székely nép lelkét kívánta megidézni és bemutatni, természetes módon használta fel a székely népnyelvet, esetenként a régies elbeszélő nyelv fordulatait.
2002-ben a „székelységhez hű írói munkásságát” posztumusz Magyar Örökség díjjal jutalmazták. 2019-ben pedig a székelyudvarhelyi könyvtárat róla nevezték el.
Borítókép: Nyírő József író (Fotó:Rideg Sándor)
