Az intézményben 180 fotográfiát mutatnak be, 1939-től az 1980-as évekig terjedő időszakig, az első kép a Bicycle trip (Biciklis utazás) nevet viseli − hangsúlyozta Anne Morin, a tárlat nemzetközi kurátora, a diChroma Photography elnöke a tárlat keddi sajtóbejárásán. A kiállításon a New Yorkban készült Ablak-sorozat mellett Izraelben és Olaszországban készített sorozatok és képek is láthatók, valamint híres emberek portréi, köztük Albert Einstein német fizikusé, Marlon Brando amerikai színészé, Robert Capa magyar származású amerikai fotóriporteré, Vittorio De Sica olasz filmrendezőé és Alfred Hitchcock angol filmrendezőé. Emellett bemutatják a fotográfus Univex és Pilot 6 fényképezőgépét, korabeli újságcikkeket és részleteket Ruth Orkin kézzel írott naplójából.
Anne Morin kiemelte: a budapesti kiállítás szándéka, hogy láthatóvá tegye a méltatlanul elfeledett fotóművész életművét, valamint az, hogy bemutassák, Ruth Orkin miként beszélt a fotográfián keresztül a filmezésről. A kurátor emlékeztetett arra, hogy a díjnyertes amerikai fotóriporter eredetileg filmkészítő szeretett volna lenni, de komoly kihívásokkal kellett szembenéznie, mert akkoriban a nők nem kaptak lehetőséget a filmgyártásban. Ezért Orkinnak korán be kellett látnia, hogy számára a film elérhetetlen világ, így vizuális nyelve a fotó és a film, a mozdulatlanság és a mozgás találkozásánál helyezkedik el – magyarázta a neves szakember.
Ruth Orkin 1921-ben Bostonban született zsidó származású családban, Mary Ruby némafilmszínésznő és Samuel Orkin játékkészítő gyermekeként. Szakmai okokból hamar Los Angelesbe költözött a család. Tízéves korában kapta meg első fényképezőgépét, a kiállításon is látható 39-es Univexet, amellyel kezdetben iskolatársait és tanárait fotózta. Tizenhét évesen kerékpárral indult útnak Los Angelesből New Yorkba az 1939-es világkiállításra, útközben készült sorozata is szerepel a Mai Manó Ház kiállításán.
Az 1940-es években egy ideig küldöncként dolgozott a Metro-Goldwyn-Mayernél, ekkor diszkréten megfigyelte, hogyan zajlik a filmkészítés, amit később az állóképeiben kamatoztatott, ez az időszak meghatározó szerepet gyakorolt munkásságára – mutatott rá Anne Morin.
Miután feladta filmes tervét, Los Angeles-i City College-ban kezdett fotóriporternek tanulni, majd 1943-ban New Yorkban folytatta karrierjét. Olyan nagy képes magazinoknak dolgozott, mint a Life, Time, a Look és a Ladies’ Home Journal.
Akkoriban a nők nemigen dolgoztak fotósként magazinoknak, Ruth ezért is volt kivételes szereplője ennek az időszaknak
– emelte ki a kurátor.
A Life magazin 1951-ben Izraelbe küldte, hogy végigkísérje az Izraeli Filharmonikusok turnéját, a zenekart akkor Leonard Bernstein vezette. Izraelből Ruth Orkin Olaszországba ment, Firenzében ismerkedett meg a szintén amerikai Ninalee Craiggel, aki akkoriban a Jinx Allen nevet használta. Róla készült a fotográfus ikonikus képe, az Amerikai lány Olaszországban, amely a budapesti kiállításon is látható. A kép mellett egy olyan felvétel is szerepel, amely 2011-ben készült Jinx Allenről.
Ruth Orkin később mégis filmezett a férjének, Morris Engelnek köszönhetően, akivel két játékfilmet készített.
A ma már klasszikusnak számító A kis szökevényt 1953-ban Oscar-díjra jelölték, és ugyanabban az évben a film elnyerte a Velencei Filmfesztivál Ezüst Oroszlán-díját.
Anne Morin kurátor kiemelte, hogy Francois Truffaut, a francia új hullám emblematikus rendezője szerint az új hullám nem létezhetett volna az avantgárd A kis szökevény nélkül, amelynek Ruth Orkin az operatőre és a vágója volt. Az alkotás magyar felirattal megnézhető a kiállításon − tette hozzá Anne Morin.
Ruth Orkin 1985-ben rákban halt meg New Yorkban. Az életművét bemutató kiállítás január 14-ig látogatható a Mai Manó Házban.
Borítókép: Amerikai lány Olaszországban 1951-ben (Fotó: Ruth Orkin)
