A gyerekek nyelve az avantgárd

Tornyai Péter zeneszerző Szakácskönyvével már öt-nyolc évesként is játszva „főzhetünk” zeneműveket. Ezt nem hittük el, elmentünk meghallgatni. Koncertbeszámoló egy különleges kottáról.

Nem tudom, ki emlékszik a 2000-es évek Beszélgetőkönyvére vagy a Tesz-vesz városra. Azokhoz hasonló gyermeki izgatottság fogott el, mikor belelapoztam Tornyai Péter Szakácskönyvébe. Nemcsak Molnár Jacqueline rajzai fogtak meg, melyek kiapadhatatlan változatossággal és színpárosításokkal a borítón túlra csalogattak, hanem a szerző nyelvezete is. Végre egy zenepedagógiai kiadvány, ami nem pedagógusoknak készült, hanem a gyerekeknek! A Hangok mindenhol laknak Kiss Bea zenepedagógus és fuvolaművész furulyaiskolája, amely nemcsak játékos módon tanít zenélni, hanem teljes mértékben a gyermekekre van szabva. 

Alig egy év alatt ebből a kötetből egy sorozat vált, aminek legújabb könyvecskéje, a Szakácskönyv a tanévkezdetre jelent meg az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó gondozásában.

Újabb könyvecskével bővült a Hangok mindenhol laknak című sorozat. Forrás: Emb.hu

Ez alkalomból szervezett tegnap a Tóth Aladár Zeneiskola és a kiadó egy kottabemutató délelőttöt: a zeneiskolás növendékek ott helyben készítették el nekünk a receptkönyv fogásait egy kerekasztal-beszélgetés mellett. A négyszögletű kerekasztalnál Stachó László, a sorozat szerkesztője vezette a beszélgetést a tőle megszokott mélyre látó kérdéseivel, melyekre nemcsak Kiss Bea és Tornyai Péter válaszolt, hanem meglepetésvendégként Wolf Tamás mestercukrász is ott ült mellettük.

Mit keres egy cukrász egy zenepedagógiai villásreggelin? Hadd soroljuk fel az aznapi menüt: gyümölcssaláta, zöldségleves, karfiolos keltészta, vegyes étlap, üvegpalackokban víz, réteges krémes, pattogatott kukorica. A sorrend mindegy – ez egy olyan fine-dining esemény volt, ahol se az ízlésünk, se a gyomrunk nem romlott el a kavalkádtól. Sőt egyre inkább megjött az étvágyunk a gyermekek hangszínjátékaihoz!

Például az étlapban különféle ételneveket válogattak össze nekünk, amelyeket olyan kellemesen ritmizálva adtak elő, hogy az embernek kedve lett volna együtt csápolni velük, mint egy jó rapkoncerten. Az üvegpalackoknál vízzel hangolt palackokat fújva tökéletes zenjóga-élményt teremtettek. A rétes krémesnél az egyik kis növendék saját sütésű hangszíntortája Matuz István vagy Ittzés Gergely fuvolakoncertjeit sűrítette össze egyetlen virtuóz percbe. A zöldséglevesben pedig tanár nénijük segítségével olyan hangfestést láthattunk, mint a felnőtt előadásokon a Fugában vagy a BMC koncerttermében.

Megvan az a kép, amikor az iskolai eseményeken látjuk a vért izzadó tanár fáradt arcát, a megszeppent gyermekek csöndben gubbasztó hadát, s hallgatjuk a dadogó előadásokat? Nos, erről nemhogy szó sem volt, hanem Stachó Lászlónak többször félbe kellett szakítania a beszélgetést, mivel látszott a gyerekeken, hogy elő akarják adni a saját műveiket!

Ugyanis a gyermekek voltak a szerzők is. 

Tornyai Péter könyve nem utasításokat ad, hanem ötleteket. Ahogy ő is mondta, a receptjei továbbgondolásra születtek, s bizony a kis zenészek kitettek magukért a művekben, a hangok kitalálásában. Erőlködés nélkül, anyanyelvként jöttek elő a hangszereikből az avantgárd hangok, formák, bonyolult ritmusok, melyeket tankönyvből csak kínok árán lehetne megtanítani.

Hiába kis fuvolistáknak és furulyásoknak íródott a könyv, bárki használhatja, ugyanis nem technikát, hanem zenét tanít, s ez látszott is a gyermekeken. Tornyai Péter és Kiss Bea ki is emelték: a receptek az együttjátékra, a kamarazenei élményre fókuszálnak, így közös élményként fejlesztik az egymásra figyelést, a közös alkotást, a zenei figyelmet, amire aztán a finommotorikus készségek és a hangszerkezelés könnyebben épül rá; természetesebben kezeli a gyermek a hangszert.

Hallottuk is! Olyan egyszerűséggel játszották a maguk által kitalált virtuóz technikákat, mint bármelyik zeneakadémista. A gyermekek fogékonyak a szabad ötletelésre, csak biztatni és támogatni kell őket, habzsolják az avantgárdot. Ez vajon hová tűnik felnőttként?

Erre Wolf Tamás válaszolt találóan: a kreativitásnak – a cukrászatban is – szüksége van a kísérletezésre és a minél gazdagabb inspirációs környezetre, így születhet például popcornízű torta. S ha ezt gyerekkorban támogatjuk, felnőttkorban igénnyé válik, könnyebben jön, sőt: elfogadóbbá tesz. Ez a kis kötet pedig tökéletes eszköz arra, hogy már korán megmutassa a gyerekeknek: kíváncsinak lenni és kísérletezni újra menő!

Borítókép: Tornyai Péter Szakácskönyvének borítója (Forrás: Emb.hu)