A művészet ereje a börtönben + galéria

A Szegedi Fegyház és Börtön, ismertebb nevén a Csillagbörtön elítéltjeinek társulata Irigység címmel színdarabot mutatott be a hozzátartozóknak és a civil és rendvédelmi szervezetek képviselőinek az intézmény színháztermében. Az előadás szövegkönyvét és zenéjét a Csillagbörtönben büntetésüket töltő fogvatartottak írták a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Hét főbűn című művészetterápiás projektjének felhívására, amelyet Várnagy Andrea művészeti mentor, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész segítségével próbáltak és vittek színre.

20231031 szeged borton es fegyhaz az irigyseg c darab foprobaja fogvatartottak szinjateka havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Nehéz leírni azt az érzést, amikor belépünk a közel 140 éves, háromszintes Szegedi Fegyház és Börtön épületébe, ahol az ország legveszélyesebb bűnözőit tartják fogva. A Csillagbörtönben jelenleg 1456 elítélt él, közülük 587-en fegyházban letöltendő büntetésre vannak ítélve, ami a szabadságvesztés legsúlyosabb fokozata. A körfolyosós épület lépcsőin felfelé haladva nehéz szívvel nézzük a rácsokkal elzárt folyosókat, az előttük álló felügyelőket. 

Művészeti projekt keretében adták elő a színdarabot a fogvatartottak. Fotó: Havran Zoltán

A művészeti projekt sikere

A börtön színházterme az épület tetején található. Elfoglaljuk a helyünket és szorongással vegyes kíváncsisággal várjuk az előadást. A Hét főbűnt a büntetés-végrehajtási intézetekben mutatták be a projektbe bevont fogvatartottak októberben. Az elítéltek a színpadra állítással mutathatták meg a bennük rejlő alkotókészséget, kreativitást, amely a folyamat során önsegítő és érzékenyítő módon tört utat magának. Az utolsó előadás Szegeden egyben zárása is volt a bemutatók sorának. 

Először Kovács Mihály bv.-ezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szolgálatvezetője köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte a művészetterápia szerepét a fogvatartottak reintegrációjában. Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese, parlamenti államtitkár beszélt a művészet gyógyító erejéről, amely közelebb hozza a fogvatartottakat a Biblia tanításához és Isten üzenetéhez, hogy a zárt falak mögött élő elítéltek méltók lehetnek arra, hogy a társadalom visszafogadja őket. Végül Várnagy Andrea művészeti mentor, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész osztotta meg gondolatait a közönséggel, aki az elmúlt hónapokban a büntetés-végrehajtási intézetekben, így Szegeden is segítette az elítélttársulatok alkotói folyamatát. Elmondta, hogy a találkozások és a próbák során a művészet által előhívott és eddig kimondatlan érzések is felszínre kerültek. 

Ma befejeződik és lezárul a program, de hiszem, hogy sokak életében a művészet által előhívott és megélt érzések hatására elkezdődik egy jobb és szebb élet lehetősége. A művészet egy láthatatlan híd, amely két oly különböző világot köt össze. A zárkák bűnhődő magányát, a félelmekkel teli éjszakák szorongását és a szívben őrzött, újraálmodott világot

 – fejtette ki Várnagy Andrea.

Várnagy Andrea és Benkó Ildikó a fogvatartottak körében a színpadon. Fotó: Havran Zoltán

Az irigység, mint fő bűn jutott a Csillagbörtön alkotó elítéltjeinek. Az előadás szövegkönyvét és zenéjét is a büntetésüket töltő fogvatartottak írták. Hetente többször is próbáltak Benkó Ildikó bv.-őrnagy, reintegrációs tiszt segítségével és Várnagy Andrea művészeti mentorálásával. Már az előadás első perceiben eltűnt a szorongás a nézőkből, mert egy erőteljes és hittel teli dallal indították a színdarabot: „Ki vagyok én? – kérded egyre. Mi vagyok én? Emberféle? Kit az Isten egyszer ott, saját képére alkotott” – énekelték az elítéltek Várnagy Andrea közreműködésével. Majd elkezdődött az előadás, Sakkparti az irigységgel címmel és pillanatok alatt egy klasszikus, angol miliőben játszódó, humorral fűszerezett krimiben találta magát a közönség. Kitűnő karakterek, izgalmas cselekmény, elgondolkodtató monológok, a jelenetekhez illő díszlet és jelmez. A férfiak nagyszerűen játszottak, lámpaláz nélkül, a játék öröméért. A darab végén újra előadták a nyitódalt, amit a szereplőkkel eltöltött egyórás előadás után másképp érzékeltünk. Könnyeink között tapsoltuk a fellépőket, hiszen tudatunk alatt éreztük, akik most a színpadon nagy sikert arattak, a cellájukba zárva folytatják életüket. 

Az előadás után néhány fogvatartottal beszélgetve azonban meggyőződhettünk arról, mennyit jelent nekik ez a művészeti program és az, hogy folytatják a Várnagy Andreával közös munkát a „Hét erény” egyikének színpadra vitelével.

Borítókép: A Sakkparti az irigységgel című színdarab egyik jelenete (Fotó: Havran Zoltán)