Kőnig Frigyes, az intézmény doktori iskolájának vezetője, rector emeritus, egyetemi tanár vezetésével indultunk körbejárni az Epreskertet. A helyszín elnevezésének különlegessége, hogy a 17. század második felében a selyemhernyó-tenyésztés céljából kerültek ide a névadó eperfák, melyek közül néhány öreg fa még ma is megvan. Olyan szellemi és szakmai központ lett ez, amely 1921 óta tartozik a Képzőművészeti Egyetemhez, hiszen itt műtermek is álltak, állnak, illetve maradandó művek készülnek.
Ami tehát kevés egyetem esetében igaz, itt jellemző, hogy a képzőművészeti tevékenységre ma is alkalmas a helyszín – mondta Kőnig Frigyes.
A Lotz Károlyról elnevezett épület előtt hangzik el, hogy 153 évvel ezelőtt indult el a magyar képzőművészeti felsőoktatás, s az akkor felépült világváros, Budapest arculatának kialakításában is nagy szerepe volt az itt élő és alkotó bohém Stróbl Alajosnak vagy éppen Lotz Károlynak.
Nagyon komoly és fegyelmezett munka folyt az Epreskertben, bár Stróbl excentrikus művésztanár figura volt, időnként belovagolt a kertbe, különböző korok ruháit viselte, vagy ha úgy tartotta kedve, bele-belefújt a vadászkürtjébe. Szerencsére fotóanyag is maradt erről az időszakról, a teljes egészében kidekorált Epreskertről, a korabeli ünnepségek hangulatáról: ezeket az intézmény honlapján meg is lehet tekinteni.
Körbesétáltuk belül a barokk Kálvária épületét, melyben ma kiállítások kapnak helyet, és ami eredetileg valóban a józsefvárosi Kálvária téren állt, a 18. században. Láthattuk azt a 70-es években még átmenetinek szánt épületet, ahol jelenleg festő- és szobrászműtermek találhatók, de a tervek szerint később új építmény veszi majd át a helyét. A restaurátor tanszék működésének érdekességeiről is hallhattunk: Bóna István egyetemi docens mutatta be a tanszéken folyó munkát, vezette körbe az érdeklődőket.
Megtudtuk, hogy a falkép-restaurátor szakirányon a diákok harmadévben ismerkednek a különböző falképtechnikákkal, a freskók és szekkók restaurálásával. Bár egy év van csak erre, diplomamunkaként is választhatják a falképeket.
A szobrász tanszék vezetője, Polgár Botond ezután részletesen bemutatta a szobrászműtermekben folyó munkát, az anyag megmunkálásának különböző állomásait a szobrászat központi helyéről, „főhadiszállásáról” indulva. Szó esett a különböző műhelyekről: áll itt gipszöntő, bronzöntő, kőfaragó műhely, valamint egy fémműhely is, ahol hegeszteni lehet például. Szóba került a viaszveszejtéses technika, a bronzöntés néhány érdekessége, majd továbbhaladtunk a Parthenón fríz teremhez, ahol épp egy friss tárlatot lehet jelenleg is megtekinteni.
A nemcsak az egyedi tárlatok vagy a hangulat, hanem az itt folyó képzés iránt érdeklődők kedvéért pedig hozzátesszük, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem december 6-án ismét megrendezi hagyományos nyílt napját, melynek során a képzőművészeti szakok iránt érdeklődő fiataloknak, főként a középiskolásoknak érdemes ide ellátogatni.
A magyar képzőművészet szereplőinek 80 százaléka itt tanult az elmúlt több mint százötven esztendőben.
Ezen az idei nyílt napon is meg lehet ismerkedni az itt zajló művészeti képzéssel, a résztvevőknek műterembejárásra is lesz lehetőségük az MKE Andrássy úti főépületében, és természetesen a hangulatos Epreskertben is. Mindemellett az intézmény jelenlegi hallgatói is részt vesznek a kalauzolásban, megismertetik a fiatalokkal a műtermi élet sajátosságait, a műhelyekben folyó munkát, valamint szívesen adnak személyes tanácsokat.
Borítókép: Az Epreskert 1921 óta tartozik a Képzőművészeti Egyetemhez (Fotó: Kurucz Árpád)
