A Magyar Állami Operaház fontosnak tartja, hogy műsorával ne csak az operakedvelő közönségét szolgálja ki, hanem a következő nemzedékre, az operába járók utánpótlására is gondoljon, így a kifejezetten gyermekek számára készült operákon és balettokon túl időről időre gyerekekkel állítja színpadra bizonyos művek tömörített változatát. Ezúttal Szörényi Levente és Bródy János emblematikus művét, a leghíresebb magyar rockoperát, az István, a királyt viszik színpadra, melynek gyermekbarát verzióját István, a király iskolába megy címmel már láthatta a közönség. A 2023/24-es évadban ezt a kész produkciót fogadja be az Opera.
Feke Pál: Számomra ez a mű az origó
Feke Pál életét végigkíséri az István, a király – a rockopera rajongójaként, előadójaként, rendezőjeként egyaránt. Az Artisjus-díjas színész, énekes ezúttal utóbbi szerepkörben mozog.
Pályaválasztásom az István, a királynak köszönhető. Otthon, bakelitlemezen hallottam először, és ez volt az első rockopera, amely hatással volt rám. Már gyermekként kívülről tudtam minden szerepét, ami később a színpadon nagy segítség volt, amikor Koppányt és egyéb karaktereket is játszottam. Számomra ez a mű az origó, a legfontosabb alkotás az életemben. A mostani produkcióval ezt igyekszem meghálálni
– fogalmazott a nyáron útjára indított István, a király koncertturnéval kapcsolatban Feke Pál a Magyar Nemzetnek. A koncertsorozatot a rockopera 40. jubileumára szervezték, a nagyszabású produkcióban Feke Pál mellett a főbb szerepekben Dolhai Attila, Szomor György, Miller Zoltán, Vágó Bernadett, Malek Andrea, Serbán Attila, Herczeg Flóra, Jegercsik Csaba, Sándor Dávid és Derzsi György lépett színpadra.
Az István, a király junior a tavaly amatőr gyerekekkel készített produkció adaptálása az Opera ifjúsági együtteseire. A látványos fény- és hanghatásokkal kísért darab az eredeti mű szinte minden dalát felvonultatja, leszámítva azt a néhány számot, amelynek előadása az alkotók meglátása szerint nem volna helyénvaló 18 éven aluli fiatalok részéről.
A produkcióban több mint 70 fiatal: 36 gyermekkari tag és 28 balettnövendék, valamint a darab szólistái, Takács Botond (István), Deim András (Koppány), Tompa Botond (Torda), Takács Fülöp Gergely/Várnai Dániel (Laborc), Tóth Szofi/Gábor Luca (Réka), Héjja Hanna/Csányi Panna (Sarolt), Kozlova Polína/Melkovics Loretta (Gizella), Dávida Márton (Sur), Bede Richárd (Solt), Jobbágy Patrik (Bese), Abebe-Ayele Rafael/Osztovits Márton és Csorba Jázmin (Sámánasszony) vesznek részt.
Hajzer Nikolett: Nagyon ügyesen megtalálták a kétfajta éneklési technika keverékét
Legendás, a kollektív tudatunk részét képező műről van szó, amelynek minden hangjára, minden elénekelt szótagjára ki van hegyezve a néző. Hogy emiatt nagy felelősség-e a darab feldolgozása, arról Hajzer Nikolett, a produkció zenei vezetője, a Magyar Állami Operaház Gyermekkarának karigazgatója így fogalmazott lapunknak:
Már a próbafolyamat legelején levettük ezt a felelősséget a gyerekek válláról. Éppen azért, hogy ne a nagy elődökhöz hasonlítsák magukat, hiszen úgy nem fognak tudni énekelni. Tizenéves gyerekekről beszélünk, akik nem igazán ismerik ezt a műfajt, mert tulajdonképpen csak operát énekelnek. A legfontosabb tehát az volt, hogy megértessük velük, nem kell úgy énekelniük, ahogy az előző két generáció énekelte ezt a művet.
– Ettől függetlenül nehéz dolgunk volt, mert valóban mindenki ismeri az István, a királyt, és tudjuk, van, amihez ragaszkodnak a nézők. A Rékát váltott szereposztásban alakító lányok szabad kezet kaptak, ami a díszítést illeti. Ezt mindketten másképp teszik, egyikük ráadásul sok népdalt énekelt korábban, így engedtük neki a picit keményebb éneklést, amit egyébként az operában nem szeretek – ott azért le kell puhítaniuk –, de ebbe az előadásba beleillik ez a technika. Én is mutattam nekik jó pár díszítést, volt, amit egy az egyben átvettek, és olyan is, amit ők maguk találtak ki.
Hajzer Nikolett azt is elmondta, hogy a gyerekek, annak ellenére, hogy nem mozognak otthonosan a rockopera műfajában, ügyesen ráéreztek arra, mi áll jól nekik, akár a szerepeket, akár a technikát illetően, és mindenki a saját hangjára, a saját fizimiskájára szabta a dalokat. – Nagyon pici korunk óta az opera világában élünk, úgyhogy fontosnak tartottuk, hogy e műfaj ismerőitől, különböző szakmai, illetve baráti körökből minél több információt begyűjtsünk, s ezek alapján próbáltunk építkezni.
Az elején úgy fogtunk neki a munkának, mint egy operánál, hiszen a gyerekek ehhez az éneklési technikához vannak szokva hatéves koruk óta. Azt is tudtuk, hogy egy-két hét alatt lehetetlen lett volna „rockoperássá” tenni a hangjukat, hozzáteszem, ez nem is volt célunk.
Az elmúlt két hónap alatt sok minden változott, az utolsó két hétben pedig többen is ráéreztek, és egy picit tudták rockosítani a hangjukat. Nagyon ügyesen megtalálták a kétfajta éneklési technika keverékét – mutatott rá Hajzer Nikolett.
