Három történelmi korszakban játszódik Bene Zoltán Igazak című regénye, amelynek cselekménye 1818-tól egészen 20020-ig halad, a történet vége pedig a Covid-járvány. – Mindig is vonzódtam a korszakhatárokhoz, ez három markáns korszakhatár – fogalmazott a delmagyar.hu-nak adott podcastinterjúban Bene Zoltán József Attila-díjas író.
– A reformkor előtti utolsó évek, ez még egy egészen más gondolkodásmód, mint ami a reformkortól kezdve jelentkezik Magyarországon. A majdnem színtiszta feudális Magyarország egy kis felvilágosodással megspékelve, ami búvópatakként felbukkan. Közben sok kételyt, gúnyt és ellenérzést vált ki. Ez még egy olyan világ, ahol a természeti környezet jobban meghatározza az embert. […] Szeged vonatkozásában fontos volt nekem, hogy a francia megszállásról írjak.
1918 utolsó napjaiban érkezett Szegedre a francia hadsereg, ami sokban meghatározta nemcsak Szeged de az ország történetét is. […] Korszakhatárnak tekinthető időszak. Azt gondolom, hogy amiben most élünk, az is egy korszakhatárnak tekinthető időszak. Annyi minden történt a közösségi média megjelenésétől, meghatározóvá válásától a Covidig
– fejtette ki az író.
Úgy látja, hogy egy egészen más típusú világ épül. A nyílt és fogyasztói társadalom bontakozik ki a szemünk előtt, és háttérbe szorítja azt a hagyományos társadalmi berendezkedést, ami még az emlékeinkben él. Szerinte a közösség utolsó morzsáját, a családot is felszámolja a megváltozott világ. Mint elmondta, ezek az emlékképek a regény jelenkori szálában is megjelennek.
Az újságíró kérésére arról is beszélt, hogy az irodalom a leginkább korba ágyazott művészet, már csak azért is, mert visszatérő irodalmi témákkal találkozunk. A születés, halál, szerelem, háború, béke folyamatosan ismétlődnek. – A toposzok visszajönnek, de mindig kicsit más perspektívában ismeri meg az olvasó. Valamiféle örök érvényű emberi gondolkodásmód, ha megjelenik az írásban, az későbbiekben is érvényes és élvezetes lehet. Ettől függetlenül az irodalom valamiféle kordokumentum is – vélekedett az író.
Szerinte ilyen értelemben az irodalom korban gyökerező, de kortalanná tud válni, és a nagy írók képesek kortalanná válni.
Szerkesztői kérdésre az író elmondta, a fantázia és a kreativitás fejlesztésére nagyszerű eszköz az olvasás, még ha könnyedebb műfajokat is olvas valaki, hiszen a történetkövetés inspiráló.
Az írói létezés ugyanúgy tud működni piaci alapon, mint sok más szakma, mert létezik akkora potenciális olvasóerő, amely megvásárolja a műveket. – Hogy mennyi a nyelvi határ, az már más kérdés. A potenciálisan 50-60 milliós nyelveknél tud piaci alapon működni az irodalom. Nyilván meg lehet élni a piacból, de az nem feltétlenül a szépirodalomra jellemző. Ösztöndíjrendszerek és az irodalomra épülő tevékenységek segítik az írók munkáját, a több lábon állás adhat megélhetést az írónak itthon – mondta. Hozzátette, a díjak kánonképző tényezők lehetnek, amelyek kihatnak a szakmai renomékra.
Borítókép: Bene Zoltán (Fotó:Döme Barbara)
