A film Mészáros László nemzetszolga könyve alapján készült. Molnár Pál arról érdeklődött az író-rendezőtől, hogy miért tartotta fontosnak a könyv szerzőjével együtt, hogy annak mondanivalóját a film nyelvén is rögzítsék a következő nemzedékek számára.
– Elolvastam Mészáros László könyvét, és én mondtam neki, hogy ez olyan szöveg, amelyből film készülhet, olyan, amilyet már régen szerettem volna. Hogy váltakozzanak benne a műfajok. Vers, zene, kortárs tánc, balett, néptánc és még sok minden más. Ennek szellemében válogattam az írói szöveghez verseket Adytól Wass Albertig. És sikerült felmutatni pár gyönyörűséget, amely a Kárpát-medencében még fellelhető. Képben, emberben. És mivel ez egy nagyapa szellemi öröksége az unokáinak, a személyes vonalat is meghagytam – vallotta a rendező, aki szerint ez
a szellemi örökség a magyarság, a magyar nyelv, a család szeretete és elsődlegessége, a hit, amit érdemes az unokáknak, az ő gyermekeiknek elfogadniuk.
Pozsgai szerint az Örökségül című film korlenyomat is, hiszen a könyvvel ellentétben nemcsak betűk formájában, hanem képileg is megőrzi az értékeket, mielőtt eltűnnének vagy átalakulnak.
Az interjúban a Présház riportere felvetette, hogy ezt a témát az 1990-es évek elején filmre vinni egzisztenciális öngyilkosság lett volna, s arról érdeklődött, most kellett-e hozzá bátorság.
Nem kellett ehhez bátorság, természetes volt az igény. A bemutatón is úgy tűnt, hogy a nézők örömmel vették, mert teljességgel más volt, mint a megszokott imázsfilmek. A gyönyörű tájképek mellett például a német kitelepítések borzalmait kortárs táncosok táncolták el a nagymarosi német tájházban. Nem volt senki, aki belebeszéljen a filmbe, így jó és érdemes alkotni
– fejtette ki Pozsgai Zsolt.
A film elkészüléséről, az alkotótársakról bővebben a Présház oldalán olvashatnak.
