– Kétszáz éves családi vállalkozásnél adja magát a kérdés, hogy mennyire változik a karácsonyi mézeskalács hagyománya?
– A karácsony és a mézeskalács összetartozása német területekről került Magyarországra és tagadhatatlanul jelentős idehaza is. A hagyományra gyakorta úgy szoktak gondolni, mintha az változatlan lenne, holott ez tévedés. Ha soha nem változtattunk volna semmin, akkor bizonyosan régen be kellett volna csukni a boltot, nemcsak nekem, hanem már nagyapámnak is.
A hagyomány a minőségre, a megbízhatóságra épül, ez az, ami állandó a családi vállalkozásunk kétszáz éve.
A mézeskalácsok esetében az elmúlt évtizedekben történtek átalakulások. Egyrészt megváltozott az ízlés, ez pedig némiképpen módosította a mézeskalácsok színezését és motívumkincsét is. Természetesen máig megvannak a magyarosabb minták, de sok minden mást is keresnek az emberek.
Nagyapám idejében a mézeskalácsok még díszként kerültek a karácsonyfákra. Az akkori – egyik fele piros, másik fele barackszínű papírcsíkkal ellátott – figurák azonban már régen a múlté lettek. Akárcsak a családunk által ugyancsak elkészített fondant konzumszaloncukrok is.
– Mi okozta a konzumszaloncukor-készítés végét?
– Megváltozott az ízlés: a puhább szaloncukrok lettek a kedveltebbek. Az ipari mennyiségben készült, többféle ízű szaloncukrok új élményt nyújtottak. A tömegtermeléssel előállított szaloncukrok ráadásul olcsóbbak voltak. Éppen ezért gyerekkoromban a szüleim már nem is készítettek szaloncukrokat, de a fondantkarikákkal egy ideig még próbálkoztak. Ám évről évre csökkent irántuk a kereslet.
Végül egy szezon után annyi maradt rajtunk, hogy egész nyáron azt eszegettük.
Ez mutatta meg, hogy eljött az idő, hogy többet nem érdemes ezt a terméket készíteni.
A mézeskalács és a változás
– Más karácsonyi édességek területén is megfigyelhető ez a változás?
– Természetesen, a különböző generációk azt veszik át az elődjeik szokásaiból, amelyet jónak és elfogadhatónak tartanak. Amikor kiöregedik egy generáció, akkor a hagyomány egy része is elhal. A mézeskalácsok már sokkal kisebb mennyiségben kerülnek a karácsonyfára, inkább az ünnepi asztalokon találhatók meg. Az emberek ma jobban szeretik a hasukat és jóval nagyobb összegeket is tudnak erre fordítani.
Azaz, amíg régen a mézeskalács elsősorban reprezentatív karácsonyi dísztárgy volt, addig ma valóban fogyasztásra szánják.
Ez az oka annak, hogy a leegyszerűsített karácsonyi formák a népszerűek, amelyek natúrak vagy amelyeket minimális fehér mázzal díszítünk. Ez lehet az oka annak is, hogy inkább keresettek a puszedlik is, amelyek korábban kevésbé kötődtek a karácsonyhoz.
– Mi állhat a változások mögött?
– Nyilván több tényező, de amely számomra látható, az az, hogy sokaknak karakteres, egyéni elképzelése alakult ki az ideális karácsonyról és annak központi eleméről: a karácsonyfáról és annak díszítéséről. Egyesek minden évben más színű fát akarnak, amelyekhez nem biztos, hogy illenek a mézeskalácsdíszek. Talán az emberek tudat alatt sokkal inkább követik a trendeket, mint gondolnák. A bevásárlóközpontokban kiállított ideális karácsonyfák nagyban befolyásolják elképzeléseiket.
Nincs olyan nagyáruház, ahol mézeskalácsdíszek lógnának a fákon, így azok kimondatlanul „ósdivá” lettek minősítve.
Régen mindig készítettünk akasztóval ellátott mézeskalácsokat, de erre ma már jó ideje nincs vásárlói igény. Ezért is mondom azt, hogy a változást az emberek „követelik ki”, nem feltétlenül az újító szándékú mesterek.
– Érkeznek konkrét megkeresések?
– Persze, és ezeket az észrevételeket, kéréseket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen ebből élünk. Számos olyan megrendelést kapunk, amelyek filmekhez vagy a populáris kultúra közkedvelt elemei köré épülnek. Így jó ideje keresett slágertermék a Shrek mozifilmből ismert mézeskalács figura, „Mézike”, de ugyancsak népszerű a színes unikornis is.
Sőt kellett már Harry Pottert is készíteni mézeskalácsból.
Ezek érdekes szakmai kihívások, amelyek olykor ösztönzők is tudnak lenni. A kézműves ember mindig többet tesz bele, mint egy gyári, géppel készült termék esetében. Ám az ilyen, sok munkaidővel készült termékek kevésbé piacképesek, hiszen az igazi árat gyakorta nem lehet elkérni értük.
