– Hogyan és mikor ismerkedett meg a balettel?
– Anyukámnak köszönhetően, ugyanis ő vitt el egészen kisgyermekként egy balettórára, ami nagyon megtetszett. Jól éreztem ott magam, úgyhogy ott ragadtam. Onnantól kezdve nem volt megállás az úton, és minél többet táncoltam, annál jobban megszerettem ezt a hangulatot és ezt a világot.
– Mit ad az életéhez a tánc?
– Úgy érzem, hogy magára az életre tanít. Illetve ad egyfajta örömöt, amit máshonnan nem lehetne megkapni. Semmihez sem fogható érzés a színpadon lenni, és – még ha ez talán meglepően is hangzik – nagyon jó érzés a mindennapi gyakorlás is. Megnyugtat, mert miközben táncol az ember, semmi másra nem gondol. Egy időre megszűnik a külvilág, és csak az van, ami ott a teremben vagy a színpadon történik velünk és körülöttünk. Önmagunkra és egymásra figyelünk. Különösen, amikor karban táncolunk, nagyon fontos, hogy egymásra is megtanuljunk figyelni, mert ha valaki egy kicsit lemarad a zenében, akkor nekünk is vissza kell magunkat fogni, hiszen az összkép számít igazán. Olyankor az a fő, hogy mindenki egyszerre mozogjon és ugyanúgy nézzen ki a színpadon. Márpedig ez egészen apró részleteken múlik.
A táncnak köszönhetem azt is, hogy takarékosan tudok bánni az időmmel, és azt hiszem, ha nem táncolnék, akkor nem lennék ennyire kitartó sem az életben. Mindemellett még bátorságra is itt tanít.
– Segít, hogy megnyíljon mások előtt?
– Igen. Azt szokták mondani, hogy a szavakat táncon keresztül is ki lehet fejezni, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy olyan gondolatokat és érzéseket is ki tudok fejezni, amiket szavakkal nem mernék, vagy egyszerűen nem tudnék megfogalmazni. Tánc közben azonban számomra mindez szinte zsigerből jön, és nagyon jó érzés teljesen átadni magadat egy szerepnek, főleg, ha úgy érzed, hogy az közel áll a személyiségedhez.
– Említette, hogy meg kellett tanulnia okosan bánni az idejével. Hogy néz ki egy átlagos napja?
– Mindennap van balettóránk, amihez jön egy modern vagy egy karakteróra, illetve a ritmikus gimnasztika, a pilates és egyéb hasonló sportok. Gyakran az egész napomat itt töltöm, de nagyon szeretem ezt a közeget, szeretek itt lenni, úgyhogy ez nem jelent gondot. Közben a közismereti tárgyakból magántanulóként folytatok tanulmányokat, idén fogok érettségizni.
Nyilván nagyon sok mindenről le kell mondani, de ezt igazából máshogy nem lehet csinálni, és amikor elhatároztam magamban, hogy a tánccal szeretnék foglalkozni, akkor mindezzel tisztában voltam. Tudom, hogy sokkal jobban fogom magam érezni délután a balett-teremben, mint bárhol máshol. Így nem is kérdés, hogy örülök, hogy ezt választottam, és nem bánom, hogy ezért bizonyos dolgokról le kell mondanom.
– Édesanyját már említette. Kik voltak még nagy hatással az eddigi pályájára?
– A balettmestereim, különösen Radina Dace mesternő, aki végigkísérte az elmúlt hat évemet, hiszen 2017 óta, amióta a Magyar Nemzeti Balettintézet tagja vagyok, ő tanított, és látott felnőni. Ő nemcsak a tánc terén tanított nekem sok mindent, de a személyiségemre is nagy hatással volt. Csakúgy, mint Chernakova Olga mesternő, aki szintén fáradhatatlanul formált engem, illetve Kirejko Dmitrij mester, aki szintén rengeteg energiát tett abba, hogy a technikámon csiszoljon. Gyakran lelkileg is támogattak, segítettek átlendülni a mélypontokon. Ha például nem sikerül valami, akkor megnyugtatnak, hogy természetes, ha néha vannak rosszabb napjaink, amikor nem megy minden olyan könnyen, de másnap újra meg lehet próbálni, tiszta lappal lehet indulni. Az is sokat segít, ha megosztják velünk a tapasztalataikat, elmesélik a saját történetüket és azt, hogy ők hogyan küzdöttek meg a nehézségekkel. Ezt mindig nagyon jó meghallgatni.
– Van olyan prímabalerina, aki különösen fontos példakép az Ön számára?
– Számtalan táncművészre felnézek, mindenkire más-más okból. Nagyon szeretem többek között Szvetlana Zakharovát, a moszkvai Bolsoj vezető szólistáját, aki minden szempontból kiváló táncos. Innen a társulatból pedig különösen csodálom Tanykpayeva Aliya principál technikáját és stílusát, valamint azt, ahogy át tudja adni magát egy szerepnek. Yakovleva Maria principált pedig azért szeretem, mert habár volt egy sérülése, bámulatos kitartással talpra állt belőle. Én is küszködtem sérüléssel a közelmúltban, és az ő története sok erőt adott számomra azokban a nehéz időkben.
– Eddig számos gyermekszerepben láthatta a közönség – többek között a Billy Elliotban, a Giselle-ben és a Párizs lángjai című előadásokban is táncolt –, novemberben pedig A diótörőben az első felnőtt szerepében is megcsillogtathatta a tehetségét: a Hópelyhek táncában a női kar tagja volt. Milyen érzés volt?
– Korábban gyermekszereplőként már találkoztam ezzel a darabbal, de ez most egészen más szerep volt, boldog és hálás vagyok érte, hogy megkaphattam.
Szerintem A diótörő egy gyönyörű darab, ami nélkül nincs karácsony. Nem hiába táncolják szerte a világon. Maga a zene is csodás, de a koreográfiával, a jelmezekkel és a díszlettel kiegészülve egy valódi karácsonyi varázslat születik meg a színpadon.
– Fontos részei voltak az eddigi pályafutásának a KisHattyúk tava és a KisCsipke című előadások.
– Igen. Ezekben a darabokban, amelyek a felnőtt balettek gyermekek számára készült változatai mi, a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei táncolunk. Ebben a tanévben lesz a bemutatója egyébként a harmadik ilyen előadásnak, a KisKalóznak. Ezek a darabok kifejezetten a gyerekekhez szólnak, és van hozzájuk szöveg is, hogy könnyebben megértsék, befogadják. Szerintem nagyon jó, hogy így azonosulni tudnak ezzel a világgal, amivel utána talán közelebbről is megismerkednének.
– Nemcsak előadásokban, de számos versenyen is bizonyított már. Mit jelentenek Önnek ezek a versenyek?
– Nagyon sokat tanulunk belőle. Az mindig nagyon hasznos, ha új, ismeretlen közegben is kipróbálhatjuk magunkat és annál jobb, minél több helyről kapunk visszajelzést. Ezeken a versenyeken megismerünk más diákokat, táncosokat, és a felkészülés során önmagunkon is nagyon sokat tudunk fejleszteni. Szerencsések vagyunk, hogy visznek minket versenyekre, és hálás vagyok, hogy ehhez támogatást kapunk a mecénásoktól és a Magyar Állami Operaház Balettnövendékeiért Alapítványtól.
Borítókép: A végzős növendék már számos hazai és nemzetközi versenyen ért el kimagasló eredményeket (Fotó: Kurucz Árpád)
