– Hogyan és mikor ismerkedett meg a balettel?
– Anyukámnak köszönhetően, ugyanis ő vitt el egészen kisgyermekként egy balettórára, ami nagyon megtetszett. Jól éreztem ott magam, úgyhogy ott ragadtam. Onnantól kezdve nem volt megállás az úton, és minél többet táncoltam, annál jobban megszerettem ezt a hangulatot és ezt a világot.
– Mit ad az életéhez a tánc?
– Úgy érzem, hogy magára az életre tanít. Illetve ad egyfajta örömöt, amit máshonnan nem lehetne megkapni. Semmihez sem fogható érzés a színpadon lenni, és – még ha ez talán meglepően is hangzik – nagyon jó érzés a mindennapi gyakorlás is. Megnyugtat, mert miközben táncol az ember, semmi másra nem gondol. Egy időre megszűnik a külvilág, és csak az van, ami ott a teremben vagy a színpadon történik velünk és körülöttünk. Önmagunkra és egymásra figyelünk. Különösen, amikor karban táncolunk, nagyon fontos, hogy egymásra is megtanuljunk figyelni, mert ha valaki egy kicsit lemarad a zenében, akkor nekünk is vissza kell magunkat fogni, hiszen az összkép számít igazán. Olyankor az a fő, hogy mindenki egyszerre mozogjon és ugyanúgy nézzen ki a színpadon. Márpedig ez egészen apró részleteken múlik.
A táncnak köszönhetem azt is, hogy takarékosan tudok bánni az időmmel, és azt hiszem, ha nem táncolnék, akkor nem lennék ennyire kitartó sem az életben. Mindemellett még bátorságra is itt tanít.
– Segít, hogy megnyíljon mások előtt?
– Igen. Azt szokták mondani, hogy a szavakat táncon keresztül is ki lehet fejezni, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy olyan gondolatokat és érzéseket is ki tudok fejezni, amiket szavakkal nem mernék, vagy egyszerűen nem tudnék megfogalmazni. Tánc közben azonban számomra mindez szinte zsigerből jön, és nagyon jó érzés teljesen átadni magadat egy szerepnek, főleg, ha úgy érzed, hogy az közel áll a személyiségedhez.
– Említette, hogy meg kellett tanulnia okosan bánni az idejével. Hogy néz ki egy átlagos napja?
– Mindennap van balettóránk, amihez jön egy modern vagy egy karakteróra, illetve a ritmikus gimnasztika, a pilates és egyéb hasonló sportok. Gyakran az egész napomat itt töltöm, de nagyon szeretem ezt a közeget, szeretek itt lenni, úgyhogy ez nem jelent gondot. Közben a közismereti tárgyakból magántanulóként folytatok tanulmányokat, idén fogok érettségizni.
Nyilván nagyon sok mindenről le kell mondani, de ezt igazából máshogy nem lehet csinálni, és amikor elhatároztam magamban, hogy a tánccal szeretnék foglalkozni, akkor mindezzel tisztában voltam. Tudom, hogy sokkal jobban fogom magam érezni délután a balett-teremben, mint bárhol máshol. Így nem is kérdés, hogy örülök, hogy ezt választottam, és nem bánom, hogy ezért bizonyos dolgokról le kell mondanom.
