Porkoláb Cecília útja a világot jelentő deszkák felé

A Magyar Nemzeti Balettintézet végzős növendéke mindössze tizennyolc évesen számos színpadi előadásban és versenyen megcsillogtatta már tehetségét. Porkoláb Cecília 2022-ben első helyezést ért el klasszikus balett kategóriában a Spoletói Nemzetközi Balettversenyen, idén az első helyen végzett senior kategóriában a veszprémi Hungarian Ballet Grand Prix-n, novemberben pedig megnyerte a Magyar Táncművészeti Egyetem szervezésében első alkalommal megrendezett Budapest Ballet Grand Prix-t, szintén senior kategóriában. November végén első felnőtt szerepében is debütált a Magyar Állami Operaházban, ahol A diótörő című előadásban a női kar tagjaként vesz részt a Hópelyhek táncában. Az ifjú művésznövendékkel egyebek közt arról beszélgettünk, miként hat az életére a tánctanulás.

Fotó: Kurucz Árpád

„Sokkal jobban érzem magam a balett-teremben, mint bárhol máshol” (Fotó: Kurucz Árpád)

– Édesanyját már említette. Kik voltak még nagy hatással az eddigi pályájára?
– A balettmestereim, különösen Radina Dace mesternő, aki végigkísérte az elmúlt hat évemet, hiszen 2017 óta, amióta a Magyar Nemzeti Balettintézet tagja vagyok, ő tanított, és látott felnőni. Ő nemcsak a tánc terén tanított nekem sok mindent, de a személyiségemre is nagy hatással volt. Csakúgy, mint Chernakova Olga mesternő, aki szintén fáradhatatlanul formált engem, illetve Kirejko Dmitrij mester, aki szintén rengeteg energiát tett abba, hogy a technikámon csiszoljon. Gyakran lelkileg is támogattak, segítettek átlendülni a mélypontokon. Ha például nem sikerül valami, akkor megnyugtatnak, hogy természetes, ha néha vannak rosszabb napjaink, amikor nem megy minden olyan könnyen, de másnap újra meg lehet próbálni, tiszta lappal lehet indulni. Az is sokat segít, ha megosztják velünk a tapasztalataikat, elmesélik a saját történetüket és azt, hogy ők hogyan küzdöttek meg a nehézségekkel. Ezt mindig nagyon jó meghallgatni.

– Van olyan prímabalerina, aki különösen fontos példakép az Ön számára?
– Számtalan táncművészre felnézek, mindenkire más-más okból. Nagyon szeretem többek között Szvetlana Zakharovát, a moszkvai Bolsoj vezető szólistáját, aki minden szempontból kiváló táncos. Innen a társulatból pedig különösen csodálom Tanykpayeva Aliya principál technikáját és stílusát, valamint azt, ahogy át tudja adni magát egy szerepnek. Yakovleva Maria principált pedig azért szeretem, mert habár volt egy sérülése, bámulatos kitartással talpra állt belőle. Én is küszködtem sérüléssel a közelmúltban, és az ő története sok erőt adott számomra azokban a nehéz időkben.

– Eddig számos gyermekszerepben láthatta a közönség – többek között a Billy Elliotban, a Giselle-ben és a Párizs lángjai című előadásokban is táncolt –, novemberben pedig A diótörőben az első felnőtt szerepében is megcsillogtathatta a tehetségét: a Hópelyhek táncában a női kar tagja volt. Milyen érzés volt?
– Korábban gyermekszereplőként már találkoztam ezzel a darabbal, de ez most egészen más szerep volt, boldog és hálás vagyok érte, hogy megkaphattam. 

Szerintem A diótörő egy gyönyörű darab, ami nélkül nincs karácsony. Nem hiába táncolják szerte a világon. Maga a zene is csodás, de a koreográfiával, a jelmezekkel és a díszlettel kiegészülve egy valódi karácsonyi varázslat születik meg a színpadon.

Az ifjú művész november végén debütált első felnőtt szerepében (Fotó: Szabó-Gamos Attila)

– Fontos részei voltak az eddigi pályafutásának a KisHattyúk tava és a KisCsipke című előadások.
– Igen. Ezekben a darabokban, amelyek a felnőtt balettek gyermekek számára készült változatai mi, a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei táncolunk. Ebben a tanévben lesz a bemutatója egyébként a harmadik ilyen előadásnak, a KisKalóznak. Ezek a darabok kifejezetten a gyerekekhez szólnak, és van hozzájuk szöveg is, hogy könnyebben megértsék, befogadják. Szerintem nagyon jó, hogy így azonosulni tudnak ezzel a világgal, amivel utána talán közelebbről is megismerkednének.

– Nemcsak előadásokban, de számos versenyen is bizonyított már. Mit jelentenek Önnek ezek a versenyek?
– Nagyon sokat tanulunk belőle. Az mindig nagyon hasznos, ha új, ismeretlen közegben is kipróbálhatjuk magunkat és annál jobb, minél több helyről kapunk visszajelzést. Ezeken a versenyeken megismerünk más diákokat, táncosokat, és a felkészülés során önmagunkon is nagyon sokat tudunk fejleszteni. Szerencsések vagyunk, hogy visznek minket versenyekre, és hálás vagyok, hogy ehhez támogatást kapunk a mecénásoktól és a Magyar Állami Operaház Balettnövendékeiért Alapítványtól.

Borítókép: A végzős növendék már számos hazai és nemzetközi versenyen ért el kimagasló eredményeket (Fotó: Kurucz Árpád)