Több mint három évvel ezelőtt, 100 portré címmel jelent meg albuma Gömör Tamás fotóművésznek, aki addig elsősorban portrékkal foglalkozott.
Ma a művész úgy látja, az akkori könyv egyfajta lezárás, más téma került figyelmének fókuszába.
– A képeim rendezgetése közben a régebbi, még analóg technikával készült filmek, diák között bukkantam rá a kilencvenes években készült utcai fotóimra. Akkor fedeztem fel és szembesültem azzal, hogy ezek a felvételek milyen fontos kordokumentumok. Egy-egy kompozícióban ugyanis megjelenik minden (autók, ruházat, frizurák, reklámok, épületek), ami az adott korra jellemző – fogalmaz a könyv előszavában.
Elhatározta, hogy a jelenkori Budapestről művészi utcafotókat kezd készíteni, azzal a céllal, hogy
a 2020-as éveket dokumentálja, hogy a jövő embere rácsodálkozhasson mindarra, amit ez az időszak hozott.
Például az üres közterekre, amelyekről szintén sorozatot készített, a kihalt utcákat járva, egy csupasz kirakati bábuval szemléltetve az általános elidegenedést.
– Számomra a fotográfia az egyik legmeghatározóbb művészi formanyelv. Kimeríthetetlen lehetőségek tárháza, ugyanakkor alkalmas önmagunk megfigyelésére is, vagyis az önreflexióra.
Annak ellenére, hogy az élet más területein kifejezetten kedvelem a spontaneitást, az improvizációt, fényképezéskor mindig szerettem előre kitalálni, hogy milyen világítást fogok alkalmazni, mindig van valami elképzelés a fejemben a kompozícióval kapcsolatban
– mondja az alkotó.
Az elmúlt három évben több száz felvételt készített Budapestről, a most kiválogatott száz kép ennek az esszenciája. A művész úgy látja, ez a sorozat egy folyamat kezdete munkásságában.
Borítókép: Bikás park (Fotó:Gömör Tamás)
